A tudás bűne - 1. rész

A tudás bűne - Út Tibetig

"Mert mindentudó Isten az Úr", - jelenti ki a Biblia. (1. Sámuel 2:3.) - Isten tehát mindent tud. - Ugyanakkor, a jó és a rossz tudása kapcsán azt mondja: "a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." (1. Mózes 2:17.) - "Isten halott." - Mondja Nietzsche.

 - A tudás tehát folytonos probléma az emberi kultúrában. - Ezért szeretném megvizsgálni a tudás néhány aspektusát, - többek között és elsősorban a költészet szempontjából.

A Biblia elején azt látjuk, hogy a tudást Isten elzárja az ember elől. Ugyanakkor, maga a Biblia sem más, mint információk forrása: tehát bizonyos mértékű tudás forrása, - amit maga Isten adott az embereknek. - A tudás ezek szerint tehát egyszerre tiltott gyümölcs, - és ajándék Istentől. - Mindez önellentmondás, ha csak nem feltételezzük, hogy mint egy jó tantervben, úgy Isten tervében is szerepel a tudás elsajátításának valamiféle ésszerű folyamata. - A tudást ajándékba adja, de halálosnak is nevezi. - Mint ha olyan erőről beszélne, amely megfelelően uralva áldásos lehet, kontrollálatlanul pedig halálos.

A tudás ugyanakkor szembe is fordíthat Istennel: " tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." - Mondja a Sátán az embernek. (1. Mózes 3:5.) - Menetrenden kívüli, könnyű és egyszerű utat kínál. - Látszatra jobbat, mint amit Isten ígért. - A "vén zsugori" módszerénél jobbat. - Ránézésre olyan ez, mint amikor egy felnövekvő gyermek számára a családon kívüli környezet gyorsabb felnőtté válást ígér, - a kellemesnek tűnő aspektusokból, - míg a család a gyermekkor túlzott elnyújtására törekszik, egyfajta elfojtásban tartva a gyermeket. - A kiskorú, tehát tapasztalatlan ember a vágyainak engedve vállalja fel a halálos kockázatot. - Amikor a gyerekeink "túl korán" élnek alkohollal, nikotinnal (s mással is), belevetik magukat a szexualitásba, s lerázzák magukról a szülői kontrollt, - azt a megtapasztalást és szabadságot keresik, - egyszóval: azt a tudást, amit a szülők (még) elzárnak előlük. - Így történik meg mindannyiunk életében a tudás túl korai megszerzésének az a halálos bűne, ami a bibliai történetet kissé átértelmezve nem más, mint az emberi kultúra kezdete: a tudás iránti mohó vágy szabadon engedése...

Hosszú, s nem e dolgozat tárgya azt felvázolnunk, hogy a vallás intézményei hogyan zárták el a tudást az emberek tömegei elől. - Az egyháznak ez az önző törekvése vezetett oda, hogy a kultúra újabb és újabb "felvilágosodási" korszakaiban gyakorta elfordult a gondolkodás a vallástól. - Más korszakokban, a "tudományosság" vallássá tételétől fordult vissza a vallásosság és a miszticizmus különféle irányzataihoz, a gnoszticizmustól az ezotériáig terjedő, még nem teljes és lezáratlanul is maradó kollekció egyes elemeiből. - A tudáshoz és a transzcendenshez fűződő viszony tehát változékony. - A transzcendenst hol a tudás legnagyszerűbb forrásának, hol a tudást leromboló babonaságnak tekinti az aktuális közgondolkodás. - Jelenleg egyszerre ennek is és annak is. Ezért, térjünk vissza a civilizáció történészek nulladik kilométerkövéhez, a mágiához!

A tudással kapcsolatban a mai gondolkodás - különösen a reál tudományok kapcsán - követelményként kezeli az egzaktságot. - Az egzaktság feltételei pedig igen racionálisak. - Mindent a logika az ésszerű bizonyíthatóság keretei között értelmez. - Így ez a gondolkodás tudományosnak csak azt állítást, vagy tényt fogadja el, amely "egzakt" módon bizonyítást nyert. - A tudósok pedig, az egymás iránti féltékenységtől is vezérelve, - mint egy vallás hű papjai, úgy érik el, hogy az egzaktság kritériumainak nem megfelelő tények és állítások ne válhassanak a tudományos gondolkodásban kanonizálttá. - Épp ezért mindig vannak olyan tudósok, akik önmagukat és eredményeiket üldözöttnek tekintik, - amazok pedig eretneknek, - sarlatánnak kiáltják ki őket, - tényleg úgy, mint a vallásban. - Ezért is lesz érvünk arra nézve, hogy a tudás, - szemben az egyház avitt állításával, - nem áll messze ikertestvérétől, a hittől.

A mágia a szofisztikálatlan, diferemciálatlan tudás. Johari modelljében a "nem tudom, hogy tudom" kategóriája. - Amikor az ember még csak az érzékeire támaszkodhatott, - s a kollektív tudás a törzs szóban átadott hagyományaiból állt, akkor még nem tettek különbséget a kézzelfogható és a transzcendens ismerete között. - Nem rendelték az előbbit a tudomány, az utóbbit a vallás hatáskörébe, - lévén, hogy ilyen megkülönböztetés nem is létezett. - Csak ismeret volt: mágia. - A mágus pedig, a legmélyebb ismeretekbe beavatott személy egyszerre volt a többiek szellemi vezetője és tanítója. - A beavatott, akinek az a dolga, hogy lépésről lépésre beavassa a többieket. - Ő az, aki döntött arról, mely ismeretek válhatnak mások számára megismerhetővé, - s melyek maradjanak titokban. - A tudás így vált hatalommá. -

A mágia korában nem tudták még, hogy egyes növények miért gyógyítanak. - De tudták, hogy gyógyító hatásuk van. Egyiknek erre, másiknak arra a bajra, - ilyen, vagy olyan módon alkalmazva. - A materialista felfogás szerint (s ez racionálisnak tűnik) előbb véletlenül megtapasztalták, felfigyeltek rá, próbálkoztak vele, s az így szerzett ismeret beépült a mágikus tudásba.

Nehéz felmérni, hogy a mágia titokzatossága mennyire az okok és összefüggések ismeretének a hiányára, s mennyire a tudás által biztosított hatalom féltékeny őrzésére alapult. - Okkal feltételezzük, hogy ez az utóbbi szempont igen nagy jelentőséggel bír. - Sokkal nagyobbal, mint az első. - Hiszen, amit a korai kultúrákról tudunk, - az egészen bámulatos tudásról árulkodik. - A "csak véletlenül felfigyeltem rá, hogy hat" nem ad magyarázatot arra, amit róluk tudunk. - A matematika bizonyára az egyik "alaptudománya" volt ezeknek a kultúráknak. Hiszen a csillagászattól az építészetig mindenben meglátszik az az igen magas szintű tudás, amivel rendelkezniük kellett, hogy létrehozzák azt, amit hátrahagytak. - Márpedig, épületeket, - gyakran a csillagászathoz kapcsolódó épületeket hagytak hátra, amelyek nagyon bonyolult számítások igen precíz elvégzését feltételezik. - Azaz: ezt feltételezzük róluk a bámulatos pontosság alapján.

De, ha ezeken a területeken ilyen magas szintű tudást mutattak, - akkor ezt a tudást nyilván más területeken is alkalmazták. - Nem szeretném a Daniken féle bulvár tudományoskodást népszerűsíteni, - de az biztos, hogy a gazdálkodástól a gyógyításig, a kémiától a harcászatig minden területen létrehozhattak, - s egyre több jel szerint létre is hoztak olyan eredményeket, amelyeket a mai technológiák mellett is bámulatosnak tarthatunk. -

De, ha már szóbahoztuk Danikent: az ő megközelítése az, hogy a ez a bámulatos tudás kívülről, - alkalmasint: földön kívüliektől származik. - A vallás is földön kívüliekről beszél: Istenről és angyalokról, - ha úgy vesszük. - A mai, a materializmushoz vonzódó tudományos gondolkodás szerint azonban az emberi értelem önmaga fejlődött logikus lépések hosszú során át odáig, hogy mára - és a jelek szerint már több ezer évvel korábban is - bámulatos tudással rendelkeztek tudósaink. - A Biblia voltaképp e két folyamat egymásra hatását vázolja fel. Ebben a logikában a transzecendensre vonatkozó ismeretek kívülről, - Istentől származnak, - a kézzelfogható világról pedig az ember maga szerezte és fejlesztette ismereteit. - Azaz: szerzi és fejleszti. A teremtést követően Isten maga is információt fogadott el az embertől, azaz: tanult, amikor megfigyelte, hogy a teremtett világ jelenségeit az ember minek nevezi el. - Ismét tegyük zárójelbe azt, hogy az egyházak hányszor törekedtek a tudományos gondolkodást elfojtani, vagy legalább is korlátok közé szorítani. - Ez nem a Biblia, hanem az ostoba hatalomvágy ostoba logikája.

Térjünk most vissza a mágiához. - Ismereteink szerint a "régi időkben" nem különültek el egymástól a "diszciplínák". - Annyiféle nevük sem volt, mint manapság. - A mágust úgy képzelhetjük el tehát, mint aki a déli sarkon áll, s a sarka alatt van minden hosszúsági kör. - Ezek a hosszúsági körök az egyes tudományok. - Ha elindul a mágus az egyenlítő felé, az ismereteit gyarapítva, eleinte még látja az összes hosszúsági kört, de a szélességi körökön áthaladva egyre kevesebbet. - Tudóssá válik, aki alaposan ismeri a maga tudományát, - jól a rokon tudományokat, de a távoli ágak (hosszúsági körök) világában járatlan, akár úgy, mint egy átlag ember. - Persze, a szakmunkás is ért a fizikához, a gimnáziumi tanár is, az egyetemi professzor is, - meg Einstein is értett hozzá. - De, még az átlagembernek is van némi ismerete a fizikáról, - ahogy a többi tudományról is. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy az átlag ember a talajon áll, - a lakatos mester egy kis sámlin, a tanár egy hokedlin, a professzor egy asztalon, - s néhány zseni hatalmas tornyok tetején. - Így nagyobb térben, - több "rokon tudomány" határain túl látva fedezik fel az összefüggéseket, - olyanokat, - amelyek lentről nem láthatóak. - Így emelkednek az egyes tudományok legkiemelkedőbb figurái szinte a tudományuk filozófusaivá, mint amilyennek Stephen Hawkingot is látjuk. - De az összes hosszúsági kört még a legmagasabb toronyból sem lehet látni! - Még akkor sem, ha Bábel az emberi hatalom- és tudásvágy egyik ősi szimbóluma. - Az, akinek a sarkai alatt ismét egyesülnek a hosszúsági körök, - tehát az egyes tudományágak ismeretei: a filozófus, - aki az északi sarkon áll, - épp átellenben a mágussal. - Itt újra egyesülnek a szálak, amelyek más-más irányból körbefutották a világot, - legalábbis a mi világunkat.

A Bibliának is megvan a maga mágikus szakasza. - Az őstörténetek, - teremtés, bűnbe esés, Káin és Ábel, Szodoma és Gomora,  Özönvíz, Bábel, stb, - inkább hatnak misztikus mesének, mint valóságos történetneteknek. - Mégis, ezek a részek épp olya fontosak, mint a Biblia további részei, amelyekben történeti krónikáktól a népszámlálási adatokon át a törvényekig, - máshol pedig az irodalmi műfajokig (dalok, példázatok, naplók, levelek) olyan racionálisabb szakaszok, amelyek közelebb állnak a mai ember írott szövegekkel kapcsolatos elképzeléseihez. De fontoljuk meg, hogy az emberi gondolkodás egy történelmi fordulópontját is megláthatjuk itt: ahogy a közgondolkodásban a mágikus korszakot felváltotta a tudományos. - Az őstörténetek szinte műfaj nélküliek, - holott sokan a tanmese műfajába sorolják őket. - Ám, ez a besorolás nem a formai és tartalmi jegyekből következik, hanem csupán abból, hogy a mai gondolkodás számára ezek a történetek hihetetlenek, irracionálisak.

A későbbi bibliai szövegek, - ide értve az Ószövetség jelentős részét is - olyan szövegeket tartalmaz, amelyek műfajilag egyre jobban elhelyezhetőek az írott szövegek ma ismert osztályozási módjainak keretei között. - Odáig menően, hogy egyes prófétai szövegek, - majd az Újszövetségben Pál és János apostolok egyes szövegei már inkább filozofikusak, mint tudományosak. - Így a Bibliát olvasva bárki bejárhatja az utat a mágiától a filozófiáig: a differenciálatlan tudástól az ismeretek akkurátus szétválasztásán ás a tudás szintetizálásáig. - Vallásos hit nélkül is izgalmas utazás!

A filozófus manapság hiheti azt, hogy a filozófia is csupán egy a tudományok között. - Nem meglepő, hogy a mai filozófusok leginkább a tegnapi filozófusok tudásából merítenek. - De, magának a filozófiának a szükségszerűsége, hogy tudniillik a részletes és bonyolult ismereteket magasabb szinten, egyszerűbb ismeretté szintetizálja, - megköveteli azt, hogy a lehető legtöbb tudomány legmagasabb szintű ismereteiből merítsen. - Így, bár a filozófus nem műt vakbelet és nem vezérel űrutazást, - de minden tudományból kiemeli azokat az ismereteket, amelyek összefüggésbe hozhatóak más - olykor egészen távoli - tudományágak ismereteivel. - A filozófus tehát a sokféle tudás összegzésére tesz újabb és újabb kísérletet.

A tudós ismerheti a maga tudományát rendkívül mélyen, - ismerheti a rokon tudományokat is, - hiszen a tudományos gondolkodás kénytelen újra és újra átlépni a diszciplínák határait. - De ez a tudás partikuláris. - A tudás részletgazdagsága és mélysége akadályává válik az átfogó ismeretnek. - Hiszen, a tudós élete is véges, - ha a maga tudományában a lehető legmesszebb akar jutni, - nem marad ideje másra.

A filozófus ezzel szemben sokféle tudomány területéről merít, de szükségszerű, hogy az egyes tudományok világába alig merülhet mélyebbre, mint egy átlagember. - Manapság a filozófia - a mi környezetünkben - egyébként is kissé elfordult a természet tudományoktól. - Összességében, a filozófus sok tudomány felületes ismerője, hiszen nincs ideje mindent alaposan megismerni.

A tudós és a filozófus dilemmája a bölcsességben oldható fel. - A bölcs lehet iskolázatlan is. - Míg a tudomány és a filozófia az idő szorításával küzd, - mert az emberi élet igen rövid a megismerhető információk sokaságához mérten, addig a bölcs ember azt keresi, hogy mi az, ami igazán lényeges. - S így egyre kevesebb dolog között osztja meg a figyelmét, - s egyre kevésbé kell sietnie.

S hol van a pap? - Hiszen, bibliai idézetekkel kezdtük ezeket a gondolatokat. - Logikus a kérdés: hol vannak ebben a képben a vallás (az aktuálisan, hozzánk legközelebb álló vallások) hivatásos képviselői? - Nos, jelenleg a helyüket keresik. - Egyesek szívesen visszaszorítanák a tudományos életet. - A tudósokat úgy kezelik, mint a középkor mágusait, - elutasítással. - Mások tudósokká válnak, s azt tűzik zászlajukra, hogy a tudás nem cáfolja, hanem alátámasztja a hitet. - S közülük néhányan a filozófia felé haladnak, azt állítva: a hit nem irracionális.

De, velünk élnek azok nézetek is, amelyek képviselői más viszonyt alakítottak ki e problémákhoz. - A bulvár ezotéria képviselői a mágiához hasonló képet igyekeznek kialakítani a világképükről, - hogy instant recepteket adhassanak: nem kell értened, csak alkalmazd könnyen és gyorsan! - Elég, ha azt hiszed, hogy ismereteket (tudást) szereztél, - instant módon.

E közben Tibet modern és változatlan. - ...és ismeretlen is.