A tudás bűne - 3. rész

"Azt tudja, amit nem tud"

De, mi köze mindennek a költészethez? - Beszéltünk mágiáról, tudományról, filozófiáról, természetesről és transzcendensről, továbbá habitusokról és ajándékokról, s mi több, az ablakokról is. - Hogy jön ide a költészet?

Térjünk vissza a földre! - A mágia, tudományok, filozófia modellhez. - Ebben a modellben a tipikus szereplők a föld déli és északi sarkain állnak, vagy épp az egyenlítőn. - A költő pedig ott ül a magmában: a glóbusz kellős közepén. - A költő egyenlő távolságra van a mágustól, a tudósoktól és a filozófustól.

Előbb azonban kíséreljük meg, hogy ideillően határozzuk meg a költészet célját.

Igyekszem emlékeztetni az olvasót, hogy a Frankenstein verstan című írásomban tett kijelentésemet ma is aktuálisnak tartom: a költészetre és a versre nincs definíció!

Az említett írásomban tértem ki röviden arra, hogy a költészetet, - és szorosabban véve a verset a nyelven túli kommunikációra tett folytonos kísérletnek tartom.

A kommunikáció alapvető feltétele azonban, hogy legyen üzenet! - Ha nincs tárgya a kommunikációnak, akkor a vers, vagy a költészet csak üres beszéd, a költő pedig fecsegő. - Ez így nem csak felesleges, de káros is, hiszen elvonja a figyelmet a valódi költészetről.

Ahhoz, hogy a költészetnek legyen üzenete, a költőnek kell, hogy legyen mondandója. - S mivel a költő a magmában ül, - ami sajátságos helyzet, ezért az elmondandó ismeretekhez is sajátságos a viszonya.

A XIX. században a költőt gyakran hasonlították a prófétához. - S valóban, ahogyan a próféta "földön túli" útmutatást közvetít, a költő is a szokásos gondolkodás szintjeit legalább részben meghaladó üzeneteket közvetít. - Így tehát meg kell vizsgálnunk, hogy a fentebb vázolt egyes modellek, szerepek logikája szerint hogyan is értelmezhetjük a költőnek ezt a sajátságos helyzetét és szerepét.

A költő, mint minden más gondolkodó (azaz: ismeretet kereső) először a megfelelő kérdések megtalálásával kénytelen megbirkózni. - A legelső, s egyben a legállandóbb probléma: megfelelően kérdezni.

Az emberi gondolkodás mindig is eljut és eljutott annak a feltételezéséhez, hogy az élet problematikáit mindössze néhány, vagy akár egyetlen kérdéssé lehet transzformálni. - A tudás letisztult, elmélyült és összegző állapotát bölcsességnek nevezzük. - A bölcs ember jól kérdez, - ezzel jut és vezet egyre közelebb a valódi, - a legfontosabb válaszokhoz. - A legalapvetőbb kérdés tehát az, hogy mi is a legalapvetőbb kérdés. - Ezt, mint valami Szent Grált keresik az emberek - a gondolkodók - az emberi kultúra egész ismert időszakában. -

A bölcs tehát egyfajta tudós. - Nem feltétlenül valamelyik tudományág hivatásos művelője, - de olyan ember, aki végig jár egy utat, - a gondolkodás módszertanában. - Előbb a világ, vagy legalább annak egy kis szegletének egyre részletesebb, egyre mélyebb és szofisztikáltabb megismerésére és megfogalmazására törekszik, - ám ennek során ráébred, hogy aki a részletek szintjén marad, az nehezen ragadja meg az egészet. - Így a részletektől elemelkedni igyekszik, s már az egészet, azaz: egyre többet igyekszik meglátni, megérteni és megértetni, egyre egyszerűbben. - Ez az állapot az, amikor a tudós felmegy a toronyba, s igyekszik azt egyre "északabbra" költöztetni.

A Bibliában sokszor előfordul a bölcsesség kérdése. Kifejezetten definitív megközelítéseket találunk a zsoltárokban és a példabeszédekben. Például ilyet: "A bölcsesség kezdete az ÚR félelme." (111. zsoltár). - Egy hívő és egyszersmind gondolkodó ember számára ez mélyen filozofikus. - De, olyan ember számára is van bibliai definíciónk, aki nem hívő: "A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!" (Példabeszédek)

Magyarán: törekedj rá, hogy az életedben mindennek legyen értelme.

A költészet tehát a lényegest keresi. - A költészet célja: a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a leglényegesebbet! - Először a kérdést, s ha van válasz, azt is.

Ebből a megközelítésből nézve alapvető tévedésnek látjuk azt a sokak által tényként kezelt megközelítést, miszerint is a versnek bizonyos formai (versszerűségi) kritériumoknak meg kell felelniük. - Ez a vers lényegének a félreértése! - Sőt! - e szempont alapján kijelenthetjük, hogy sok versnek látszó szöveg nem vers, míg sok olyan szöveg vers, amely első ránézésre nem tűnik annak! - Természetesen, a költészet művelői mindig is faltól-falig kísérleteztek a formai igényesség és puritanizmus adta lehetőségekkel. - Ki kell jelentenünk: a forma csak eszköz, - s olykor útban van, - tehát el kell dobni. - Nem az a költő, aki betéve tudja, s kéjes rutinnal alkalmazza a formák egy bevett tárházát! - Ezzel még nem mond semmit! - Költő az, aki formával, vagy forma nélkül a lényegig ás le.

Nézzük tehát, hogy ez a magmában (szinte a pokol tüzében) ülő személy, - a költő kihez is hasonlít.

A költő olyan kérdéseket és válaszokat igyekszik megfogalmazni, amelyek meghaladják azt a szintet - nem csekély mértékben, amelyek a kézzelfogható ismeretei alapján megfogalmazhatóak. - E tekintetben tehát a költő a mágushoz (nem a bűvészhez, hanem az igazihoz) hasonlít.

Természetesen, a költőt is feszíti a vágy, hogy ismereteket szerezve, természetes úton is közelebb kerüljön az egyre lényegesebb kérdések megfogalmazásához. - Így a maga módján törekszik rá, hogy tudóssá váljon. - Mint tudós, a sok részlet között meg akarja látni az összefüggéseket. - Ezért a toronyba megy. s így lesz bölcs, - majd tovább lép a rész ismeretétől az egész összevetéséig, - s így a filozófus útját követi. - A költő, mint a gondolkodás utazója, oda s vissza, keresztül kasul bejárja újra és újra ezt a glóbuszt.

Johari ablakaiban is megtalálja a helyét. - A legtöbb időt a "Tudom, hogy nem tudom" mezőben tölti, mert tudni akarja azt, amit nem tud. - Aztán olykor verset ír, - s ilyenkor a "Nem tudom, hogy tudom" mezőre lép. - Nem láttam még költőt, aki meg tudta volna magyarázni a költészetet. - Mindannyian tudjuk, hogy az ihletett pillanatban manifesztálódik a költői élet lényege. - De egyszerűen nincs rá természetes magyarázat, hogy hogyan és mitől is következik be. - Csupán azt tudjuk, hogy a költő költ ebben a pillanatban. (a macska miákol, - és a kis halacska ikrát ürít kacéran.) - Így tehát ez a pillanat természetfelettinek látszik, - transzcendensnek. - Így a magma középpontja egyszersmind az ég legmagasabb pontja lesz. - Féreglyukak kiindulása, dimenziók csomópontja.

A költő ritkán jár a "tudom, hogy tudom" mezején. - Ez a terület unalmas. - Könnyen hoz kiszámítható sikert, - de itt nincs jelen az ismeretlen "kockázata". (Szerencsésebbeknek egy újabb, kiszámítható siker.) - Márpedig a cél az ismeretlen megismerése. - A tudom, hogy tudom világa az elfáradt költő nyaralása. - Itt valódi teljesítmény nélkül juthat egy kis olcsó tömjénezéshez. - S innen könnyű átzuhanni a negyedik mezőbe, a "nem tudom, hogy nem tudom" területre. - Ez a köztünk élő halott költők játszótere. - Azoké, akik már önmagukat istenítik. - Tekintélyesnek hitt társaságok tekintélyes pozícióit viseli, - nagynak tartott senkik ivócimborája lesz, politikai tisztséget vállal, - a (bulvár) média ismert arca lesz. - Azonban, aki nem tér vissza erről a mezőről, az bele is ragad az önhittség mocsarába. - Ezen a területen nincs költészet.

Joharinál tehát a költő a "heterogén" mezőkben mozog: tudom, hogy nem tudom; vagy: nem tudom, hogy tudom. A "homogén mezőkben: tudom, hogy tudom; vagy: nem tudom, hogy nem tudom - vagy unatkozik, vagy már nem is költő.

Természetesen, vissza kell térnünk Pál apostol "szolgálati ajándékok" modelljéhez is. - A XIX. század romantikus, - ám elnagyolt elképzelésén túl kell lépnünk. - A költő sokkal inkább az apostolhoz hasonlítható. - Lelkesít, mint az evangélista, vezet, mint a pásztor, felkészít, mint a tanító, helyreigazít, mint a próféta. - De, alapvetően mindig tovább is lép, mert még mélyebb, még alaposabb, még teljesebb ismeretet keres. Rávesz az elmélyültebb gondolkodásra, - s tovább áll, hogy maga is új és területeken hozza létre az elmélyült gondolkodás helyőrségeit. - Mint ha a világ a megismerés kaleidoszkópja volna a számára: minden irányból, minden fénytörésben meg akarja vizsgálni a lényegest, azt remélve, hogy így egyre jobban megérti. - Mint mondtam: a költő - utazó. - S ez a nyughatatlanság, - a mindig továbbutazó hajlam, - az apostol viszketegségére utal. - S bár az apostolok többsége nem érhette meg a nyugodt öregkort, - azt tudjuk, hogy ez az út a bölcsesség felé vezet. - A költő nem tudós, aki keveset tud, de azt nagyon részletesen. nem filozófus, aki ugyan felületesen ismer, de sok mindent. - A költő csak egyet akar ismerni: a leglényegesebbet.

Mózes kérdésére Isten így felelt: Vagyok, aki vagyok. - Arra a kérdésre, hogy mi az igazság, Jézus így felelt: én vagyok. - Ahogy Isten eljött az emberhez tanulni, nekünk is el kell mennünk tanulni hozzá. - Hogy létezik-e Isten? - Feltétlenül, hiszen gondolkodunk és beszélünk róla. Fogalmunk van róla. - Noha, sokféle fogalom, - ahogy a világ megismerésére tett törekvéseink közepette bizonyos előfeltevéseket elfogadtunk, - illetve másokat elvetettünk. - Karl Bart egy alkalommal azt mondta: "nem az a fontos, hogy hiszel-e Istenben, hanem az, hogy Isten hisz-e benned." - Az is biztos, hogy az életünk során sokféle isten fogalmunk van, - mert a világot folyton felépítjük és leromboljuk magunkban, hogy aztán újra felépíthessük. - Vallással, vagy vallástalanul, - talán megegyezhetünk abban, hogy Isten (többek között) egyfajta kód. Ő maga a kulcs a jó kérdéshez, a lényegeshez. - Még akkor is, ha kijelentjük, hogyha sohasem élt, vagy meghalt. "Nincs Isten:" - mondja a Példabeszédek. Aztán hozzáteszi: "... mondá a bolond az ő szívében." - Bár ez tökéletesen irracionális, az életünk mégiscsak a lényegesnek a kereséséről szól. Vagy létezik tehát, vagy minden hiábavaló. - S még ha hiábavaló lenne is: ez a keresés csodálatosan izgalmas, szép és emberi.

A költő lehet persze a költészet tudósa. Szöveg előállító szakember. - Ez sokaknak imponáló. Ez racionális, mérhető és igazolható. - De az igazi költészet azokban a hiábavaló pillanatokban születik, amikor Ikaroszként vállalkozik az öngyilkos repülésre, az ismeretlen, kiszámíthatatlan, bejáratlan szférákban. - Továbbáll, mint egy apostol, s elhagyja a fecsegést, mint a bölcs.

A költő egyes pillanatokban azt tudja, amit nem tud. - Ilyenkor költő. - Egyébként csak egy esendő ember, több kétséggel és kérdéssel, mint mások. - A tudáshoz vezető utat járja be, többször és több útvonalon, mint a legtöbben. - Mindent megtesz a természetes úton a tudásért, de a tudásnak csak a természetfeletti szintje elég mély és magas ahhoz, hogy valóban megérinthesse olykor a napot. - S mi másért is tenné? - Feltérképezi az utat másoknak, - és önmagának is az életének arra a 99,9 százalékára, amikor nincs ihletett állapotban. - Nem lesz Isten. Nem lesz olyan, mint Isten. - De, talán egy kicsit még Istent is megértheti és megértetheti. - S ezen a szinten már nincs bűn, vagy erény, - csakis a tiszta fény. - Ilyen magasra szállni: nagy bűn és nagy szentség is. - Ez a költészet!

A tudás bűne - 2.

Tedd ki az ablakba!

Térjünk vissza a Biblia fogalmi körébe. - A tudás, - avagy: ismeret, képesség, kompetencia... - témakörében Pál apostol ad igen logikus rendszerezést, - elsősorban az "ajándék" szó köré csoportosítva a kérdést. - Lám-lám: egyszer tiltott gyümölcs, másszor ajándék. - Ez is az "időzítés" kérdését veti fel. - Amennyiben a hívő úgy viszonyul Istenhez, mint szülőhöz, akkor "gyermeki hittel" elfogadja, hogy a mennyei papa jót akar neki! - S ezt cinizmus nélkül mondom! - A Biblia csaknem szó szerint ezt mondja, csak épp az "Atya" szó hangzik a fülünknek ismerősen.

A megfelelő időben érthetővé válik, ha a járművezetés elsajátításának a folyamatára gondolunk. Az első elméleti óra előtt, rutin nélkül járművel kimenni a forgalomba, - őrült dolog. - Pedig a tanfolyam egy része unalmas, - s van a tananyagban olyan is, ami nehezen érthetőnek, vagy fölöslegesnek tetszik. - Mégis, ma ésszerű követelménynek tekintjük, hogy a minimálisan elégséges rutinról és a megfelelő ismeretek tudásáról mindenki számot adjon, aki arra készül, hogy önállóan vezessen a közutakon járművet. - S a friss jogosítvány birtokosa sok kilométer megtétele után válik rutinos vezetővé. - Térjünk tehát vissza az égi tantervhez! - Lássuk, az ajándék kapcsán mit találunk a szövegben!

A Biblia először is ír kegyelmi ajándékokról. "Szakmai" műszóval: karizmákról. - Ezzel kapcsolatban részleges felsorolásokat találunk a Bibliában, ami arra utal, hogy nincs ismert teljes lista. - Azaz: ebben az ajándékozónak nagy szabadsága van. - Ezek az ajándékok olyan képességek, amelyek természetfelettiek. - Gyógyítani kézrátétellel, vagy egyszerű szóval, - a megszólaló által nem ismert nyelven beszélni, halottat életre kelteni, vagy más csodát tenni általában elég hihetetlennek és természetfelettinek tűnik. - A Biblia mégis meglehetősen sokat beszél ezekről, - azt a meggyőződést éreztetve, hogy ezt a szövegek lejegyzői "természetesnek" tekintették.

Nem célom, hogy ebben a dolgozatban érveljek a természetfeletti létezése mellett. - Ez valóban hit kérdése. Ahogy a hit kérdése az is, hogy mit gondolunk a világ transzcendens vetületeinek berendezkedéséről. - Csupán arra hívom fel a figyelmet, - hogy a Biblia úgynevezett újszövetségi része, - nem nélkülözve az Ószövetségre vonatkozó visszautalásokat, - sokat beszél a kegyelmi ajándékokról. (Lásd: Rómabeliekhez írott levél 5. fejezettől. - Valamint: 1. Korinthusi levél 12 fejezet. További levelek: Efézusiakhoz, Filippibelieknek . És a többi...)

A karizmák láthatóan különleges kompetenciák. - De, a Biblia szerint Istennek vannak másfajta ajándékai is. Őket szolgálati ajándékoknak nevezi. Őket, - mert személyekről van szó!

" És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul..." (Efézusiakhoz írott levél, 4:11)

Olyan ez, mint ha bizonyos szerepekre a habitusuknál fogva tenne alkalmassá néhányunkat. - Pásztor, Evangélista, Próféta, Tanító és Apostol.

Nézzünk tehát egy vázlatos jellemrajzot róluk!

A pásztor a nagy szívű kolerikus! - A kolerikus emberről azt gondoljuk, hogy egy bizonyos mértékben önistenítő. - Ő nem a szabályok felett áll: ő maga a szabály! - Azonban, ha elképzeljük ezt a figurát úgy, hogy az önteltségét az emberek iránti felelősségtudattal és Isten iránti alázattal helyettesítjük, - máris megkaptuk a pásztor erőteljes személyiségét. - A szabályokról pedig annyit, hogy képes lesz az általános elvek alapján mindig jó útmutatást adni a konkrét szituációkban. - Az útmutatása nem üres felsorolása lesz valamiféle törvénykönyvnek, - hanem a tanácsot kérő számára legjobb útmutatást adja meg. - Ő tehát a megbízhatóság szobra. - Kissé unalmas, - de maximálisan megbízható.

Az evangélista ezzel szemben a szenvedélyesség embere. - Megrögzött szangvinikus. - A szangvinikus könnyen lelkesedik és könnyen lelkesít másokat. - A lelkesedése heves, de nem kitartó. - S míg az átlagos szangvinikus akár óránként új és új dologért lelkesedik, addig az evengélista az evangéliumért (jelentése: örömhír) lelkesedik újra és újra, - s lelkesít magas hőfokon. - Igazán szerethető, de összetett gondolatmenetet, elmélyült elméletet ne várj tőle! - Ő az, aki feltüzel.

A tanító flegmatikus. - A pontosság és az alaposság embere. - Ő az, aki többszörösen összetett mondatokat ír, - mert a gondolatok mellékvágányain is végig akar menni. - Ez unalmasnak tűnik. - De a fontos dolgokat ő tárja fel a legpontosabban. S arra is van képessége, hogy az összetett dolgokat egyszerű példákkal könnyen érthetővé tegye. -

A próféta melankolikus. - Igen, - sokkal szomorkásabb, mint általában képzelnénk. - Nem valamiféle vidám jövendőmondó, hanem súlyos üzenetek közvetítője. Pál így ír a tevékenységéről: int, fedd, buzdít, az igazság útjára vezérel... - Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2. levél Timótheushoz.) - Nem vidám. - És nem vidám az sem, amit hirdet. - Ő az útjelző: "eltértél a helyes iránytól. - Isten azt üzeni: arra menj!" - Tény, hogy az ószövetségi próféták jelentékeny hányada szenvedett üldöztetést, rabságot, vagy erőszakos halált. - Az is tény azonban, hogy a prófétákat az épeszű királyok igen nagy tisztelettel kezelték: nem igazán akarták az üzenet feladóját még jobban felbosszantani. -

S melyik típushoz soroljuk az apostolt? - Egyikhez sem, - és mindegyikhez. - Az előbbiek egy viszonylag szervezett, működő közösség "emberei". - Az apostol viszont az az ember, aki létrehozza a közösséget. - Küldött, aki elmegy olyan helyekre, ahol Istennek még nincs képviselete, s létrehozza azt. - Evangélistaként lelkesít a hitre, tanítóként megalapozza a tudásodat, pásztorként támogat, hogy el ne bizonytalanodj, - s prófétaként rád szól, ha az útról durván letérnél. - S mi több, a keze alól nőnek ki az új közösség pásztorai, evangélistái, tanítói és prófétái. - Ő pedig tovább áll, - új képviseletet alapítani. - Az elszakadás persze fokozatos. - Sokáig levelező kapcsolatban marad, ahogy azt Pálnál is látjuk.

A tudáshoz való viszonyunkat jól ábrázolja a Johari ablak. - Pofon egyszerű: négy zónája van csupán, mint egy négy ablakszemre osztott ablaknak. - S ezeknek címe is van: kétféle cím kombinációja: tudom, nem tudom.

Így az első mező a "Tudom, hogy tudom." - ez azoknak az ismereteknek és készségeknek a területe, ahol jól ismerjük a felkészültségünk mértékét. - Egy jó szakember, vagy egy megalapozott tudós ezen a területen akar terjeszkedni.

A második terület a "Nem tudom, hogy tudom." - Ez a hirtelen feltörő "AHA - élmények", a tehetség és a szintetizáló értelem területe. - Ez az igazi értelmiségi hazája, aki többet tud annál, mint amit megtanult, mert a különböző forrásokból, más-más időben és más-más okkal kapott információkat kombinálja és abból új tudást hoz létre. - Ez a művészek és zsenik világa is.

A harmadik ablak a "Tudom, hogy nem tudom" terület. - Ez az igazi konzervatív kispolgárok világa. - A "csak ne változzon semmi", a "világért, ne kockáztassunk", - az "állj be te is a sorba" gondolkodás világa. - Az így gondolkodó emberek megbízható bürokraták. - Mindent precízen végrehajtanak, - legyen az akár építés, akár pusztítás. - Ezek az emberek minden hatalmat jól szolgálnak, - az egymással szöges ellentétben állóakat is, ha épp fordul a helyzet az életükben.

A negyedik ablak a "Nem tudom, hogy nem tudom" területe. - Ez a legostobább emberek boldog világa. - Ők azok a senkiháziak, akik a lehető  legdestruktívabb viszonyokat alakítják ki, hogy másokat elnyomhassanak. - Ő a rágógumizó újgazdag, - a hirtelen gazdagodó politikus, a mindenkinek útmutatást adó vallásos vezető. -

Ön, kedves olvasó, melyik mezőben keresi a boldogságot?

A tudás bűne - 1. rész

A tudás bűne - Út Tibetig

"Mert mindentudó Isten az Úr", - jelenti ki a Biblia. (1. Sámuel 2:3.) - Isten tehát mindent tud. - Ugyanakkor, a jó és a rossz tudása kapcsán azt mondja: "a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." (1. Mózes 2:17.) - "Isten halott." - Mondja Nietzsche.

 - A tudás tehát folytonos probléma az emberi kultúrában. - Ezért szeretném megvizsgálni a tudás néhány aspektusát, - többek között és elsősorban a költészet szempontjából.

A Biblia elején azt látjuk, hogy a tudást Isten elzárja az ember elől. Ugyanakkor, maga a Biblia sem más, mint információk forrása: tehát bizonyos mértékű tudás forrása, - amit maga Isten adott az embereknek. - A tudás ezek szerint tehát egyszerre tiltott gyümölcs, - és ajándék Istentől. - Mindez önellentmondás, ha csak nem feltételezzük, hogy mint egy jó tantervben, úgy Isten tervében is szerepel a tudás elsajátításának valamiféle ésszerű folyamata. - A tudást ajándékba adja, de halálosnak is nevezi. - Mint ha olyan erőről beszélne, amely megfelelően uralva áldásos lehet, kontrollálatlanul pedig halálos.

A tudás ugyanakkor szembe is fordíthat Istennel: " tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." - Mondja a Sátán az embernek. (1. Mózes 3:5.) - Menetrenden kívüli, könnyű és egyszerű utat kínál. - Látszatra jobbat, mint amit Isten ígért. - A "vén zsugori" módszerénél jobbat. - Ránézésre olyan ez, mint amikor egy felnövekvő gyermek számára a családon kívüli környezet gyorsabb felnőtté válást ígér, - a kellemesnek tűnő aspektusokból, - míg a család a gyermekkor túlzott elnyújtására törekszik, egyfajta elfojtásban tartva a gyermeket. - A kiskorú, tehát tapasztalatlan ember a vágyainak engedve vállalja fel a halálos kockázatot. - Amikor a gyerekeink "túl korán" élnek alkohollal, nikotinnal (s mással is), belevetik magukat a szexualitásba, s lerázzák magukról a szülői kontrollt, - azt a megtapasztalást és szabadságot keresik, - egyszóval: azt a tudást, amit a szülők (még) elzárnak előlük. - Így történik meg mindannyiunk életében a tudás túl korai megszerzésének az a halálos bűne, ami a bibliai történetet kissé átértelmezve nem más, mint az emberi kultúra kezdete: a tudás iránti mohó vágy szabadon engedése...

Hosszú, s nem e dolgozat tárgya azt felvázolnunk, hogy a vallás intézményei hogyan zárták el a tudást az emberek tömegei elől. - Az egyháznak ez az önző törekvése vezetett oda, hogy a kultúra újabb és újabb "felvilágosodási" korszakaiban gyakorta elfordult a gondolkodás a vallástól. - Más korszakokban, a "tudományosság" vallássá tételétől fordult vissza a vallásosság és a miszticizmus különféle irányzataihoz, a gnoszticizmustól az ezotériáig terjedő, még nem teljes és lezáratlanul is maradó kollekció egyes elemeiből. - A tudáshoz és a transzcendenshez fűződő viszony tehát változékony. - A transzcendenst hol a tudás legnagyszerűbb forrásának, hol a tudást leromboló babonaságnak tekinti az aktuális közgondolkodás. - Jelenleg egyszerre ennek is és annak is. Ezért, térjünk vissza a civilizáció történészek nulladik kilométerkövéhez, a mágiához!

A tudással kapcsolatban a mai gondolkodás - különösen a reál tudományok kapcsán - követelményként kezeli az egzaktságot. - Az egzaktság feltételei pedig igen racionálisak. - Mindent a logika az ésszerű bizonyíthatóság keretei között értelmez. - Így ez a gondolkodás tudományosnak csak azt állítást, vagy tényt fogadja el, amely "egzakt" módon bizonyítást nyert. - A tudósok pedig, az egymás iránti féltékenységtől is vezérelve, - mint egy vallás hű papjai, úgy érik el, hogy az egzaktság kritériumainak nem megfelelő tények és állítások ne válhassanak a tudományos gondolkodásban kanonizálttá. - Épp ezért mindig vannak olyan tudósok, akik önmagukat és eredményeiket üldözöttnek tekintik, - amazok pedig eretneknek, - sarlatánnak kiáltják ki őket, - tényleg úgy, mint a vallásban. - Ezért is lesz érvünk arra nézve, hogy a tudás, - szemben az egyház avitt állításával, - nem áll messze ikertestvérétől, a hittől.

A mágia a szofisztikálatlan, diferemciálatlan tudás. Johari modelljében a "nem tudom, hogy tudom" kategóriája. - Amikor az ember még csak az érzékeire támaszkodhatott, - s a kollektív tudás a törzs szóban átadott hagyományaiból állt, akkor még nem tettek különbséget a kézzelfogható és a transzcendens ismerete között. - Nem rendelték az előbbit a tudomány, az utóbbit a vallás hatáskörébe, - lévén, hogy ilyen megkülönböztetés nem is létezett. - Csak ismeret volt: mágia. - A mágus pedig, a legmélyebb ismeretekbe beavatott személy egyszerre volt a többiek szellemi vezetője és tanítója. - A beavatott, akinek az a dolga, hogy lépésről lépésre beavassa a többieket. - Ő az, aki döntött arról, mely ismeretek válhatnak mások számára megismerhetővé, - s melyek maradjanak titokban. - A tudás így vált hatalommá. -

A mágia korában nem tudták még, hogy egyes növények miért gyógyítanak. - De tudták, hogy gyógyító hatásuk van. Egyiknek erre, másiknak arra a bajra, - ilyen, vagy olyan módon alkalmazva. - A materialista felfogás szerint (s ez racionálisnak tűnik) előbb véletlenül megtapasztalták, felfigyeltek rá, próbálkoztak vele, s az így szerzett ismeret beépült a mágikus tudásba.

Nehéz felmérni, hogy a mágia titokzatossága mennyire az okok és összefüggések ismeretének a hiányára, s mennyire a tudás által biztosított hatalom féltékeny őrzésére alapult. - Okkal feltételezzük, hogy ez az utóbbi szempont igen nagy jelentőséggel bír. - Sokkal nagyobbal, mint az első. - Hiszen, amit a korai kultúrákról tudunk, - az egészen bámulatos tudásról árulkodik. - A "csak véletlenül felfigyeltem rá, hogy hat" nem ad magyarázatot arra, amit róluk tudunk. - A matematika bizonyára az egyik "alaptudománya" volt ezeknek a kultúráknak. Hiszen a csillagászattól az építészetig mindenben meglátszik az az igen magas szintű tudás, amivel rendelkezniük kellett, hogy létrehozzák azt, amit hátrahagytak. - Márpedig, épületeket, - gyakran a csillagászathoz kapcsolódó épületeket hagytak hátra, amelyek nagyon bonyolult számítások igen precíz elvégzését feltételezik. - Azaz: ezt feltételezzük róluk a bámulatos pontosság alapján.

De, ha ezeken a területeken ilyen magas szintű tudást mutattak, - akkor ezt a tudást nyilván más területeken is alkalmazták. - Nem szeretném a Daniken féle bulvár tudományoskodást népszerűsíteni, - de az biztos, hogy a gazdálkodástól a gyógyításig, a kémiától a harcászatig minden területen létrehozhattak, - s egyre több jel szerint létre is hoztak olyan eredményeket, amelyeket a mai technológiák mellett is bámulatosnak tarthatunk. -

De, ha már szóbahoztuk Danikent: az ő megközelítése az, hogy a ez a bámulatos tudás kívülről, - alkalmasint: földön kívüliektől származik. - A vallás is földön kívüliekről beszél: Istenről és angyalokról, - ha úgy vesszük. - A mai, a materializmushoz vonzódó tudományos gondolkodás szerint azonban az emberi értelem önmaga fejlődött logikus lépések hosszú során át odáig, hogy mára - és a jelek szerint már több ezer évvel korábban is - bámulatos tudással rendelkeztek tudósaink. - A Biblia voltaképp e két folyamat egymásra hatását vázolja fel. Ebben a logikában a transzecendensre vonatkozó ismeretek kívülről, - Istentől származnak, - a kézzelfogható világról pedig az ember maga szerezte és fejlesztette ismereteit. - Azaz: szerzi és fejleszti. A teremtést követően Isten maga is információt fogadott el az embertől, azaz: tanult, amikor megfigyelte, hogy a teremtett világ jelenségeit az ember minek nevezi el. - Ismét tegyük zárójelbe azt, hogy az egyházak hányszor törekedtek a tudományos gondolkodást elfojtani, vagy legalább is korlátok közé szorítani. - Ez nem a Biblia, hanem az ostoba hatalomvágy ostoba logikája.

Térjünk most vissza a mágiához. - Ismereteink szerint a "régi időkben" nem különültek el egymástól a "diszciplínák". - Annyiféle nevük sem volt, mint manapság. - A mágust úgy képzelhetjük el tehát, mint aki a déli sarkon áll, s a sarka alatt van minden hosszúsági kör. - Ezek a hosszúsági körök az egyes tudományok. - Ha elindul a mágus az egyenlítő felé, az ismereteit gyarapítva, eleinte még látja az összes hosszúsági kört, de a szélességi körökön áthaladva egyre kevesebbet. - Tudóssá válik, aki alaposan ismeri a maga tudományát, - jól a rokon tudományokat, de a távoli ágak (hosszúsági körök) világában járatlan, akár úgy, mint egy átlag ember. - Persze, a szakmunkás is ért a fizikához, a gimnáziumi tanár is, az egyetemi professzor is, - meg Einstein is értett hozzá. - De, még az átlagembernek is van némi ismerete a fizikáról, - ahogy a többi tudományról is. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy az átlag ember a talajon áll, - a lakatos mester egy kis sámlin, a tanár egy hokedlin, a professzor egy asztalon, - s néhány zseni hatalmas tornyok tetején. - Így nagyobb térben, - több "rokon tudomány" határain túl látva fedezik fel az összefüggéseket, - olyanokat, - amelyek lentről nem láthatóak. - Így emelkednek az egyes tudományok legkiemelkedőbb figurái szinte a tudományuk filozófusaivá, mint amilyennek Stephen Hawkingot is látjuk. - De az összes hosszúsági kört még a legmagasabb toronyból sem lehet látni! - Még akkor sem, ha Bábel az emberi hatalom- és tudásvágy egyik ősi szimbóluma. - Az, akinek a sarkai alatt ismét egyesülnek a hosszúsági körök, - tehát az egyes tudományágak ismeretei: a filozófus, - aki az északi sarkon áll, - épp átellenben a mágussal. - Itt újra egyesülnek a szálak, amelyek más-más irányból körbefutották a világot, - legalábbis a mi világunkat.

A Bibliának is megvan a maga mágikus szakasza. - Az őstörténetek, - teremtés, bűnbe esés, Káin és Ábel, Szodoma és Gomora,  Özönvíz, Bábel, stb, - inkább hatnak misztikus mesének, mint valóságos történetneteknek. - Mégis, ezek a részek épp olya fontosak, mint a Biblia további részei, amelyekben történeti krónikáktól a népszámlálási adatokon át a törvényekig, - máshol pedig az irodalmi műfajokig (dalok, példázatok, naplók, levelek) olyan racionálisabb szakaszok, amelyek közelebb állnak a mai ember írott szövegekkel kapcsolatos elképzeléseihez. De fontoljuk meg, hogy az emberi gondolkodás egy történelmi fordulópontját is megláthatjuk itt: ahogy a közgondolkodásban a mágikus korszakot felváltotta a tudományos. - Az őstörténetek szinte műfaj nélküliek, - holott sokan a tanmese műfajába sorolják őket. - Ám, ez a besorolás nem a formai és tartalmi jegyekből következik, hanem csupán abból, hogy a mai gondolkodás számára ezek a történetek hihetetlenek, irracionálisak.

A későbbi bibliai szövegek, - ide értve az Ószövetség jelentős részét is - olyan szövegeket tartalmaz, amelyek műfajilag egyre jobban elhelyezhetőek az írott szövegek ma ismert osztályozási módjainak keretei között. - Odáig menően, hogy egyes prófétai szövegek, - majd az Újszövetségben Pál és János apostolok egyes szövegei már inkább filozofikusak, mint tudományosak. - Így a Bibliát olvasva bárki bejárhatja az utat a mágiától a filozófiáig: a differenciálatlan tudástól az ismeretek akkurátus szétválasztásán ás a tudás szintetizálásáig. - Vallásos hit nélkül is izgalmas utazás!

A filozófus manapság hiheti azt, hogy a filozófia is csupán egy a tudományok között. - Nem meglepő, hogy a mai filozófusok leginkább a tegnapi filozófusok tudásából merítenek. - De, magának a filozófiának a szükségszerűsége, hogy tudniillik a részletes és bonyolult ismereteket magasabb szinten, egyszerűbb ismeretté szintetizálja, - megköveteli azt, hogy a lehető legtöbb tudomány legmagasabb szintű ismereteiből merítsen. - Így, bár a filozófus nem műt vakbelet és nem vezérel űrutazást, - de minden tudományból kiemeli azokat az ismereteket, amelyek összefüggésbe hozhatóak más - olykor egészen távoli - tudományágak ismereteivel. - A filozófus tehát a sokféle tudás összegzésére tesz újabb és újabb kísérletet.

A tudós ismerheti a maga tudományát rendkívül mélyen, - ismerheti a rokon tudományokat is, - hiszen a tudományos gondolkodás kénytelen újra és újra átlépni a diszciplínák határait. - De ez a tudás partikuláris. - A tudás részletgazdagsága és mélysége akadályává válik az átfogó ismeretnek. - Hiszen, a tudós élete is véges, - ha a maga tudományában a lehető legmesszebb akar jutni, - nem marad ideje másra.

A filozófus ezzel szemben sokféle tudomány területéről merít, de szükségszerű, hogy az egyes tudományok világába alig merülhet mélyebbre, mint egy átlagember. - Manapság a filozófia - a mi környezetünkben - egyébként is kissé elfordult a természet tudományoktól. - Összességében, a filozófus sok tudomány felületes ismerője, hiszen nincs ideje mindent alaposan megismerni.

A tudós és a filozófus dilemmája a bölcsességben oldható fel. - A bölcs lehet iskolázatlan is. - Míg a tudomány és a filozófia az idő szorításával küzd, - mert az emberi élet igen rövid a megismerhető információk sokaságához mérten, addig a bölcs ember azt keresi, hogy mi az, ami igazán lényeges. - S így egyre kevesebb dolog között osztja meg a figyelmét, - s egyre kevésbé kell sietnie.

S hol van a pap? - Hiszen, bibliai idézetekkel kezdtük ezeket a gondolatokat. - Logikus a kérdés: hol vannak ebben a képben a vallás (az aktuálisan, hozzánk legközelebb álló vallások) hivatásos képviselői? - Nos, jelenleg a helyüket keresik. - Egyesek szívesen visszaszorítanák a tudományos életet. - A tudósokat úgy kezelik, mint a középkor mágusait, - elutasítással. - Mások tudósokká válnak, s azt tűzik zászlajukra, hogy a tudás nem cáfolja, hanem alátámasztja a hitet. - S közülük néhányan a filozófia felé haladnak, azt állítva: a hit nem irracionális.

De, velünk élnek azok nézetek is, amelyek képviselői más viszonyt alakítottak ki e problémákhoz. - A bulvár ezotéria képviselői a mágiához hasonló képet igyekeznek kialakítani a világképükről, - hogy instant recepteket adhassanak: nem kell értened, csak alkalmazd könnyen és gyorsan! - Elég, ha azt hiszed, hogy ismereteket (tudást) szereztél, - instant módon.

E közben Tibet modern és változatlan. - ...és ismeretlen is.