Nektek nem adatott szép öregség,
Tőlem ellopták ifjúságomat.
Múlt nélkül, mint test nélküli árnyék,
Bolyongok be szűk világokat.
Mint hajó,
Mely hosszú láncot hiába bocsát a mélybe,
A lánc végén nincs horgonya, nehezéke.
Kísértet sem, csak lápi lúdvérc,
Gyönge láng-lehelet, melyet
Elöl a napfény és semmi szél lebegtet.
Porladt csontok húsaként,
Mint váz nélküli Zeppelin,
Alaktalan sodródom a "sehova se" útjain.
Hajamban már tolvaj ősz-folyondár...
Testem gyengülése rám nevet.
Aki fiatal sohase voltam,
Tán hordozhatom öregségteket.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése