Poszt...

Utáni. Minden utólagos, ha "az" után van. Ismeretes a Post traumás állapot. A Post modern izmus. A Post mortem sérülés. És ismeretes a posthumus (posztumusz) elismerés.

Elismerem, az életnek számos síkja van. Így fel kell vetnem, az élet egyes síkjai véget érhetnek, s véget is érnek, még életünkben.

Hasonló ez a dolgok kezdetéhez. Nem azonnal leszünk műveltek, vagy műveletlenek, amint megszülettünk. Nem azonnal leszünk szerelmesek, boldogok és boldogtalanok. Nem azonnal leszünk sikeresek, vagy sikertelenek. - Gimnazisták sem leszünk azonnal, s nem maradunk azok végleg.

Megesik az is, hogy az, ami az identitásunk részévé válik, nem egyszer kezdődik és múlik el.

Írni még a nyolcvanas évekbe kezdtem. A Sárvári Irodalmi Kör vezetői felfedeztek, majd elejtették sorsomat. Bizonyos fenyegetés is megfogalmazódott, hogy soha nem lesz helyem az irodalomban.

Levelet írtam: nem vagyok hajlandó publikálni a KISZ lapjában. - S hamar megtudtam, tényleg végem. Azaz, vége az ambícióimnak. - Ezt a rendszerváltás sem tette semmissé. Mert szembenállóként gondoltak rám, mindig annak függvényében, ahová állni érdemesnek tűnt azok számára, akik máig is mindig a "jó" oldalon állnak. Az ő nézőpontjukból mindig szemben álltam.

Egy évtized telt el úgy, hogy nem vettem kézbe a tollat. - Irodalmi ambícióval legalábbis.

Igaz, vezettem alapítványt, szerveztem kulturális eseményeket, s írtam hírlevelet, s a hírlevélben cikkeket. De igazán és csak azért is írni egy évtizede kezdtem, mikor Gyurka is itt hagyott minket.

És örültem az újra megtalált hangomnak. Örültem a külvárosi amatőr köröknek. Örültem az Internetes közösségeknek.

Azonban fel kellett ismernem: különbözöm. Olyan stigma ez, olyan fogyatékosság, ami áthidalhatatlan.

A világ új őrületekért rajong. Nem hinni az elfogadhatatlanban, minimum ellenszenves.

S az sem mellékes, hogy a tönkremenő egzisztencia a becsületet is felemészti. Akinek elveszett a társadalmi státusza, annak elveszett a hitele is. A pénzügyi hitelességgel együtt az erkölcsi is. Aki nem tudja megadni a tartozásait, az olyan, mint ha ellopta volna a kölcsön vett pénzt.

Amikor a társadalom jelentős része omlik össze a hitelek súlya alatt, én sem kívánhatom, hogy hitelesnek tekintsenek. Összeomlottam, sokkal drámaibban, mint ahogyan látszik.

Nem vezet út sehová. Nincs ok remélni. Élhetek, mint a vénülő popzenészek, akikre ráfagy a fiatalságuk, - s nyugdíjasok előtt lépnek fel, mert egyszer valami sikert elértek.

Ezt nem akarom. Amit elérhettem, elértem. Ami hiányzik, hogy más szintre lépjek, elérhetetlen.

Aki kíváncsi volt az írásaimra, már olvashatott eleget. A többiek eztán sem fecsérelnének erre időt.

Így hát, amennyire lehet, visszavonulok. - Meghatározatlan ideig. Október 12-e után, amennyire lehetséges, eltűnök az Internetről is. Mert ami elmúlt, annak már utána vagyunk.

Balla D. Károly piréz hagyományához csatlakozom. Ez egy virtuális öngyilkosság. Ma még nem ugrom a Petőfi hídról. De az internetről eltűnnek írásaim. S magam is eltűnök az amatőr irodalom nyüzsgő köreiből. Az életem egy bizonyos értelemben véget ér. Ez, ha nem is posztumusz, de részben post vitam időszak. Az életem egy szakaszát zárom le. S a lezárásra egy rendezvénnyel teszek pontot. Így ez az állapot egyszersmind "post evendum" is. Október 12-én úgy alszom majd el, hogy valami meghatározón végleg túl leszek.

S hogy ért-e valamit, ami elmúlt, kiderül majd abból, hogy Főnixnek bizonyulok-e, vagy sem.

A Főnix, mikor lángba borul, nem tudhatja, feléled-e hamvaiból. Halála mindig teljes és végleges. Az újjászületés olyan csoda, melyet senki sem garantál. - A rendezvény túlzó hirdetése utolsónak mondta estemet. Igen, ez az utolsó. Mert ha valaha lesz újabb, az már egy új élet eseménye lesz. Vita nova event. Talán. Talán. Nem tudhatom. S nem tudja senki.