A magyar paradicsom

 

Magyar Paradicsom

Komédia

Írta: Ferenczfi János

 

1. jelenet:

A szín: Hálószoba, dupla ágy. A szoba ajtaja részben üvegezett, - homokfúvott -, csak fények és hangok szűrődnek át.  Televízió fénye és hangja szűrődik be.

 

A szereplők:

l  Ádám, a férj. 40-es évei elején járó, átlagos külsejű férfi. Öltözete: pizsama és papucs.

l  Éva, a feleség. Még csinos, 40-es nő. Hálóinget és köntöst visel.

l  Mama: Erőteljes hangú, idősebb hölgy. Ebben a jelenetben csak a hangját halljuk.

 

Ádám: (A félig nyitott szobaajtóban állva.) De Anyuka, miért ne nézhetném a hetes csatornát?

Mama: Talán még a gyereknek is megengednéd, hogy nézze azt a mocskot?

Ádám: De hát az a show műsor alig korhatáros, épp csak egy tizenkettes karika van az újságban. - A gyerek meg anyáméknál nyaral, hogy elférjünk...

Mama: Nem érdekel, édes fiam. Az én lakásomban senki ne nézzen pucérkodást a tévében.

Ádám: Talán a mi lakásunk... és milyen pucérkodás? - Talán nem láttunk még olyat?

Mama: Akkor sem engedem, hogy ez a mocsok bejöjjön a lakásba. Nem nézzük, és kész.

Ádám: Tudja mit? - Nézze csak a sorozatait kedvére. (Azzal bezárja az ajtót, az ágyhoz megy, a szélére ül, elkezd újságot olvasni. Éva ekkor lép a szobába, láthatóan a fürdőszobából érkezik.)

 

Ádám: Nem értem! Hát nincs ezeknek egy csöpp érzékük a saját anyanyelvükhöz? - Hát nem jártak ezek középiskolába?

Éva: Miről beszélsz?

Ádám: A teljes hasonulásról. A -val-vel ragról. Ma is vagy hétszer mondták a reklámok közötti műsoridőben, hogy „avval”, meg „evvel”. - Sőt! Már komoly újságokban is leírják így, - amire Szojúz tanár úr ekkora (a kezével mutatja) egyest adott volna.

Éva: Szojúz tanár úr...??

Ádám: Na, a hangrendről már nem is beszélve. Ma is azt mondja a bemondó, hogy Vásárosnaményben. - Érted? - Vásárosnaményben. - Soha nem hallottak ezek arról, hogy van mély hangrendű „e” és „é” hangunk? - Hát, az a szó, hogy Vásárosnamény, mély hangrendű. - Hát, csak tudom, hiszen ott születtem. - Vásárosnaményban! Így mondják az ottaniak. - Így kellene a Tv-ben is!

Éva: De hát, mi a bajod?

Ádám: Semmi … Csak … Voltam a bankban.

Éva: És?

Ádám: Meg vannak ezek őrülve. Az egész világ meg van őrülve.

Éva: Na, de mit mondtak?

Ádám: Mivel nincs saját tehermentes ingatlanunk, ami fedezet lehetne a megvásárlandó ingatlanra, csak a magasabb kamatozású hitelt kapjuk meg.

Éva: Hátha elbírjuk.

Ádám: Na, az nem úgy van! Mivel magasabb a törlesztőrészlet, kötelező hozzá a hitelfedezeti életbiztosítás.

Éva: Ha meggondolod, az kell is.

Ádám: Az igaz. De azzal már magasabb lesz a havi részlet, mint amit a folyószámla-forgalmunk alapján szerintük vállalhatunk.

Éva: Akkor mi lesz?

Ádám: Óh! Lehetőség van bőven. Először is, felvehetünk kisebb hitelt. Igaz ugyan, hogy az alacsonyabb értékű ingatlanok megvásárlását a bank csak kisebb hányadban finanszírozza. - Szóval, ez nekünk nem jó. - A második megoldás, hogy a futamidőt kitoljuk hetven éves korunkig. Érted? Hetven! - Mert akkor majd lesz miből törleszteni. - A harmadik megoldás pedig egy új jövedelemigazolás a főnökömtől.

Éva: (Megütközve) A főnöködtől?

Ádám: A főnökömtől.

Éva: Akkor … kérjél!

Ádám: A főnökömtől?

Éva: A főnöködtől.

Ádám: Hát, - az most nem jókor van.

Éva: Micsoda?

Ádám: A kérés.

Éva: Mert?

Ádám: Mert a főnököm ma elbeszélgetett velem.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: Beszélgetett?

Ádám: Beszélgetett.

Éva: És … mit akart?

Ádám: Felhívta a figyelmemet a problémámra.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: És … szerinte, mi a te problémád?

Ádám: Hát, … szerinte nem dolgozom elég keményen.

Éva: Te?

Ádám: Én.

Éva: Ezt miből gondolja?

Ádám: Hát … ő tudja.

Éva: Na, de mégis, miből?

Ádám: Ó, hát odafigyel ő. Ebben a hónapban már másodszor láttam, - pedig még csak huszonhatodika van.

Éva: Hát, akkor honnan tudja?

Ádám: A sameszei.

Éva: Aha...

Ádám: Mi más?

Éva: És, mit mondott?

Ádám: Hogy szerinte, túl empatikus vagyok az ügyfelekkel.

Éva: Túl?

Ádám: Ahogy mondom.

Éva: Mert?

Ádám: Mert nem az ügyfelek problémáit kell szem előtt tartanom, hanem csak eladnom.

Éva: Csak eladnod?

Ádám: Igen.

Éva: De hát az nem mindenkinek jó!

Ádám: Áh, nem értjük mi ennek az etikáját!

Éva: Hogy mijét?

Ádám: Az etikáját.

Éva: Ezt a főnököd mondta?

Ádám: A főnököm.

Éva: És ő tudja, hogy mi az az etika?

Ádám: El is magyarázta.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: És … mit mondott róla?

Ádám: Na, figyelj! - Ha eladom az árut, az jó a tulajdonosnak. - Stimm?

Éva: Stimm.

Ádám: Ha a tulajdonosnak jó, az jó a társadalomnak. - Stimm?

Éva: (Nagy szemekkel néz)

Ádám: Ha a társadalomnak jó, az jó mindannyiunknak.

Éva: És az ügyfél?

Ádám: Milyen ügyfél?

Éva: Hát, aki megveszi, ha kell neki, ha nem.

Ádám: Na figyelj! - Az ügyfél csak egy ember. A társadalom, az sok. A sok több, mint az egy. Az egy tehát tegye azt, ami a sok érdeke.

Éva: És, azt honnan tudod, hogy mi a sok érdeke?

Ádám: Tudom. A főnököm megmondta.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: És, - akkor most mi lesz?

Ádám: Azt gondoltam, holnap újra írom az önéletrajzomat.

Éva: Hogy mindig ez van...

Ádám: És majd megint hallgathatjuk anyádat: „Hogy te milyen élhetetlen hülye vagy!” … Na meg, hogy „Neked meg pont egy ilyen nyúlbélához kellett menni.”

Éva: Az anyámat hagyd. Majd én elhallgattatom.

Ádám: Pedig egyszer már meg kellene mondani neki...

Éva: Egyszer. De nem most.

Ádám: De miért ne lehetne most?

Éva: Tudod. Holnap megyünk apámmal a temetőbe.

Ádám: Jó kis program.

Éva: Nekik fontos.

Ádám: De miért kellünk hozzá mi is?

Éva: Fontos nekik, hogy tudjuk, hogy szeretnék a temetést.

Ádám: De már tudjuk! Már százszor végighallgattuk.

Éva: Akkor holnap lesz százegyedszer. - A kedvemért! (puszit ad) – Jó éjt!

Ádám: Jó éjt? - Persze … Tudok is aludni? … Jó éjt.

 

1. közbevetés

 

A szín elsötétül. A televízió hangja felerősödik A színpad felett megjelenik egy hatalmas televízióképernyő. A képernyőn egy pergő beharangozót láthatunk.

 

Hang: Ez a leghalálibb Reality! - Ez az élet igazi show-ja! - Ez a „Mindhalálig Reality Show”! – Íme, az ember! (Ádám arca tűnik fel) – És az ő társa. (Most Évát láthatjuk Ádám oldalán) – Hősünk feje fölött összecsap minden hullám. Minden ellene fordul!

Vajon szembe mer-e szállni a bajokkal az élete árán? - Vagy megfutamodik gyáván? - Hamarosan kiderül!

Ne mulassza el! Nézze a SHOW-t, mindhalálig!

Csak a hetes csatornán! Csak önöknek! Kizárólag élőben!

Ez az élet Show-ja! A leghalálibb Reality!

 

 

2. jelenet

A színen egy temető látható. Középen díszes családi kripta. Jobbra és balra sírok, bokrok. A színpad egyik szélénél kis ház bejárata látható, előtte kis szabad térség padokkal. A háttérben fák.

 

A szereplők:

l  Ádám. Utcai ruhát visel (Zakó, nyakkendő, átmeneti kabát, amely egyenes szabású, sötét-pasztell)

l  Éva. Csinos kiskosztüm, 3/4-es tavaszi kabát.

l  Mama. (Éva édesanyja. Kissé molett hölgy. Egy kissé eltúlzott smink, dauerolt haj. Két nyakláncot is visel, mindkettőt medállal, a ruháján felül. Karkötő mindkét csuklóján, valamint gyűrűk az ujjain, mindkét kezén. A ruházat olcsó, de „rongyrázó”. Az egész megjelenése majdnem giccses. Világos kabát, műszőrme rátétekkel, tini lányoknak való divattáska, zöld harisnya, kissé rövid szoknya, stb.)

l  Papa. (Kerekes székben ül. - Ádám tolja be majd a színre - Fekete, műbőr kabátot visel. Alatta fehér ing, aminek a nyaka ki van hajtva a műbőr kabát gallérjára. „V” nyakú, kinyúlt, világos pulóvert is visel. - Csak jobb lába van, azon fémcsatos, makkos mokaszin.)

 

Papa: Látjátok! Én már fél lábbal a sírban vagyok!

Ádám: De a többi részével – hál’ Istennek – még sokáig köztünk lesz!

Papa: Pedig a fél lábam már ott van. (A sírra mutat)

Ádám: (Évának, súgva, odahajolva) Micsoda morbid dolog ez, és milyen drága volt.

Mama: Hogy mondod, Fiam?

Ádám: Hogy milyen különlegesen szép is ez, hogy a Papa lábát a baleset után idetemettük.

Papa: Jaj, csak még egyszer érezhetném!

Ádám: (Ismét Évának, súgva) Ami megmaradt, az is elég büdös.

Mama: Hogy mondod, Fiam?

Ádám: Hogy bizony, bizony, ha a Papa újra járni tudna!

Éva: De hát egészen jó a lábprotézis. Apuka! Miért nem hordja?

Papa: Drága lyányom! Nem szeretem a színét.

Éva: Ki látja azt cipőben és nadrágban?

Papa: Meg a szaga is.

Ádám: (Évához, odahajolva) Az eredetivel fel sem veheti a versenyt.

Papa: (Ádámra néz, mint aki az iméntieket jól hallotta. Legyint.) Olyan kórház szaga van. Nem szeretem.

Éva: Mert még új. Majd elmúlik.

Mama: Jól van, Apuskám! Hamarosan megkapod szegény régi püspökünk misézős lábát.

Papa: Ó, az a szent ember! Az is, hogy elment. Mint a lábam.

Ádám: De, Anyuka! A püspöknek a jobb lába hiányzott, a Papának meg a bal. Hogy fogja viselni?

Mama: Kifordíttatjuk.

Ádám: Nem is tudtam, hogy ilyet lehet.

Papa: Hát, általában nem. De nekem már intézik a diakónus testvérek az érsekségen.

Ádám: Apuka! Hát maga hívő lett?

Papa: Azt is intézik az érsekségen.

Mama: Fiam! Apósod mindig is odaadó keresztény volt. Erről hamarosan papírunk lesz.

Éva: Ezt nem is tudtam.

Mama: Mit is tudhat az, akinek csak annyi esze van, hogy egy ilyen nyúlbélához menjen? - Apád mindig is gondoskodott a családjáról!

Éva: És a Gizikéről is...

Mama: Hogy itt káromlod az Istent! A szentek kertjében! - Hát vedd tudomásul, hogy apád egy szent ember, - és soha még csak nem is hallottunk semmiféle Gizikéről! Sem.

Ádám: És, a Papa mióta jár templomba?

Papa: Már a világháború alatt, amikor antifasiszta ellenálló voltam...

Ádám: Ellenálló? Négy évesen? Én úgy tudtam, előbb kiscserkész volt, azután meg levente.

Papa: Mert a judeoplutokrata nyilasok meghamisították a történelmet. De aztán az elvtársak elintézték.

Mama: Papírunk van róla. Apósod hős, antifasiszta ellenálló volt. Ötvenegyben még pártkitüntetést is kapott.

Ádám: Hát, Apuka párttag volt?

Papa: Csak színből és kényszerből. Amíg muszáj volt. Hogy belülről tudjam bomlasztani a moszkovita elnyomó rendszert. De ötvenhatban antikommunista felkelő voltam.

Ádám: Apuka? - Antikommunista?

Mama: Fiam! Apósod mindig is szilárdan a polgári értékrend rögmagyar talaján állt. Soha meg nem ingott. Erről hamarosan papírunk lesz.

Ádám: Hát, ilyen papírt meg hol adnak?

Mama: Ha tudni akarod, a Magyarok Intézetében intézik a polgártársak!

Ádám: (Évának, súgva.) Apád aztán mindig tudja, merről fúj.

Mama: Hogy mondod, Fiam?

Ádám: Hogy a Papának milyen szép életútja volt.

Papa: Szép volt, bizony.

Mama: Mert apósod mindig igazi keresztény volt, és igazi magyar. Mindig tudta, hogy melyik oldalon a helye.

Ádám: Hogy lett akkor ötvennyolcban házmester?

Papa: Mert én mindent megtettem, hogy belülről tudjam bomlasztani a moszkovita elnyomó rendszert.

Ádám: És az ultizások, meg a fröccsözések a titkár elvtárssal?

Mama: Kellett egy nagyobb lakás, mikor az Éva meglett.

Papa: És én közben is belülről bomlasztottam...

Ádám: … a moszkovita elnyomó rendszert.

Mama: (Évához) Áldom az Istent, hogy egy ilyen rendes emberhez mentem! Neked is el kellene gondolkoznod azon, hogy meddig akarsz még ezzel a nyúlbélával lenni.

Éva: De Anya!

Mama: Az őrseregben annyi szép fess fiatalember van! Istenem! Milyen jól áll rajtuk az a nyalka, fekete egyenruha!

Ádám: Én azt hiszem, elmegyek vízért. Meg kell locsolni a … kővirágokat. (elmegy)

Éva: Anya! Ez olyan goromba dolog volt.

Mama: Hadd tudja csak az a tutyi-mutyi, hogy mire tartjuk.

Éva: De hát, a férjem.

Mama: Hát ez az! Miért nem cseréled már le?

Éva: Mert szeretem. És a gyerek miatt is...

Mama: Melléd is, meg a gyerek mellé is egy igazi férfi kell! Vagyonnal! Befolyással! Ennek még lakása sincs!

Éva: Nektek se volt. Az ő garzonja árából fizettük a hátralékot, amikor apa...

Papa: Hát tehetek én arról, hogy megrokkantam?

Éva: Te voltál részeg, nem a villamos!

Mama: A férjednek még ahhoz sincs töke, hogy jól berúgjon!

Éva: A férjem nem mászkál négykézláb a síneken!

Papa: Már csak három. (elpityeredik.) Már csak három lábam van.

Mama: Látod, milyen szívtelen vagy?! - Hát így kell bánni egy szegény rokkant emberrel?

Éva: És ti? Ti hogy bántok velünk? - Azt hiszed, nekem nem fáj az, ahogyan az Ádámmal beszéltek?

Mama: Lányom! Te olyan szép vagy és okos. Jobb sorsot érdemelnél. Mondtam én neked már annak idején is, hogy a Zahorka Janihoz kellett volna menned. Sokkal jobb sorosod lett volna. Mindannyiunknak jobb sorsunk lett volna.

Éva: Erről nincs mit beszélni.

Mama: Az öreg Zahorka főmérnök volt az MHSZ-nél. Munkásőr szakaszparancsnok. Nem egy garzonban kezdted volna.

Éva: A Janit nem szerettem.

Mama: Nem minden a szerelem. A Jani szép karriert csinált. Polgári frakcióvezető a megyei közgyűlésben. Alpolgármester Rekettyénben. Szállodát csinált a rekettyéni kúriából. - És válik! Gondold meg, Lányom! Micsoda életünk lehetne egy ilyen ember mellett!

Éva: Ezt inkább meg se hallottam.

Papa: Az az ember, lányom, mindenhez ért. Arany lesz mindenből, amihez csak nyúl.

Éva: Az iskolában, bezzeg buta volt, mint a tök. Ha az apja nem vadásztatja az igazgatót, semmire se vitte volna.

Papa: Pedig van annak esze mindenhez...

Mama: Papírja van róla.

Éva: Akkor menj hozzá te, Anyukám! (Ádám után indul.)

 

A szín elsötétül. -

A szín újra kivilágosodik. Egyedül Ádám áll a sírnál. A kezében egy vizes kanna. Körülnéz. Megcsörren a mobiltelefonja. Felveszi.

 

Ádám: Halló! Á, üdvözlöm. Már vártam a hívását! … Tehát, mennyi a havi? … Persze. Igen, úgy tízmillióra. … Értem. … És mondja, ha történne valami … hiszen azért biztosítás. … Ja, hogy várakozási idő..., mentesülés..., kockázatból kizárt események. ...Akkor milyen esetben fizet? … Aha. … Szóval, baleset. - Nézze, ha ez maguknál ilyen furmányos dolog, mondja már meg, hogy maguknál mi a baleset! … Hogy? … Aha. - Azt hiszem, értem. Visszaismétlem. Tehát: a biztosított akaratától függetlenül történő… nem történő… fellépő olyan külső behatás, amely ok-okozati összefüggésben áll az egy éven belül bekövetkező biztosítási eseménnyel. - Jól mondtam? … Ugyan már, - maga mindig olyan pontosan... Értem. - Tudja mit? Délután megkötjük.

 

A szín elsötétül, majd újra kivilágosodik.

 

 

3.      jelenet.

 

A színpadkép változatlan. A helyszín a kis ház előtti térség.

 

Szereplők:

l  Ádám.

l  Temetőőr. (Ötvenes évei végén járó, kivénhedő katonának kinéző, bajszos férfi. Kis vadászkalapot, fekete nadrágot és zubbonyhoz hasonló, rosszul szabott, szűk, zöld felsőt, illetve fehér inget visel. A zubbony felirata: „Kegyelet Security”)

l  Hosszú úr. (Negyvenes éveiben járó, kamaszos megjelenésű férfi. Az öltönye elegáns, de kissé szűk és rövid, - ez bokánál és csuklónál jól megmutatkozik. A mozgása kapkodó, a beszéde gyors. Az arc nagy részét eltakaró fehér színű maszkot visel.)

l  Rövid úr. (Negyvenes éveiben járó, alacsony férfi. A mozgása és a megjelenése egy nagyra nőtt óvodásra emlékeztet. Az öltönye kicsit bő, kicsit hosszú. Vízszintes csíkozású nyakkendőt visel. Szintén álarcban van. Az övé fekete színű, Zorro álarcához hasonló. Ő a későbbi jelenetekben elhízik és egyre slamposabb lesz.)

l  Kalapos hölgy. (Ötvenes éveiben járó, de még csinos nő. Tavasz-zöld úti kosztümöt visel. Kontyba fogott haját ízléses, nagy kalap fedi. A megjelenése olyan, mint egy angolkisasszonyé, - bár a kora ezzel kontrasztot mutat. Az ő maszkja barack színű. Az ő megjelenése a későbbi jelenetekben újra és újra változik. Lehetőség szerint több színésznő között megosztandó a szerep.)

l  Tömjén úr. (Ötvenes, lágyan telt testalkatú úr. Makulátlan, tökéletesen elegáns öltönyt visel, illetve csillogó, lakkfényű cipőt. Nyakkendőt nem visel, de az inge nyakig szorosan be van gombolva. A maszkja méregzöld.)

 

Ádám eltette a mobiltelefont, a Temetőőr hátulról közeledik. Járása halk. Ádám csak akkor veszi észre – megrettenve, amikor közvetlenül a háta mögött megszólal.

 

Temetőőr: Üdvözlöm, tisztelt uram!

Ádám: (megrettenve) Üdvözlöm, Temetőőr úr. (Kezet nyújt, de a temetőőr ügyet sem vet rá.)

Temetőőr: Ahogy ígértem, itt vagyok.

Ádám: Lekötelez, uram.

Temetőőr: Nos, tehát. Mi az ön kívánsága?

Ádám: Nézze, ez az ügy, - hogy úgy mondjam...

Temetőőr: Kínos?

Ádám: Kínos.

Temetőőr: Nyugodt lehet. (körbe mutat) Akik a közelben vannak, mélyen hallgatnak.

Ádám: Mint a sír?

Temetőőr: Tudnak titkot tartani. - Tehát?

Ádám: Nos, hogy úgy mondjam, valakinek el kell távoznia.

Temetőőr: (szenvtelenül) Honnan?

Ádám: Hogy mondja, kérem?

Temetőőr: Hogy honnan kell - tudja – eltávoznia.

Ádám: Ja, úgy. - Hát, az élők sorából.

Temetőőr: Aha. - tehát, ez az illető, - bár még nem tudja, öröklakást kell, hogy kapjon, itt.

Ádám: Valahogy úgy. Csak...

Temetőőr: Csak mi?

Ádám: Csak az, hogy tudja.

Temetőőr: Tudja?

Ádám: Tudja.

Temetőőr: Még én sem tudom. Ki lehet az, aki tudja?

Ádám: Ki is... ki is. Hát én.

Temetőőr: (szenvtelenül) Maga?

Ádám: Én hát.

Temetőőr: Akkor miért nem csinálja maga? Tudja, maga magát.

Ádám: Még sose csináltam. Nem szeretném elkontárkodni. Meg aztán, a biztosításból is kizárt...

Temetőőr: Biztosítás? - Pénz van a dologban?

Ádám: Az is. Meg anyós is. Meg főnök is.

Temetőőr: (szenvtelenül) Ez szokatlan.

Ádám: Mi?

Temetőőr: Hát, maga.

Ádám: Hogy én?

Temetőőr: Maga, maga. Hogy maga a megrendelő is, meg maga az alany is. Honnan tudjam, hogy nem nehezíti meg a dolgomat?

Ádám: Sehonnan. Megnehezítem.

Temetőőr: Megnehezíti? De, hát miért?

Ádám: Mert nem akarok meghalni. Élni akarok.

Temetőőr: Akkor miért rendeli meg azt… magának?

Ádám: Mert az szinte mindent megoldana.

Temetőőr: (szenvtelenül.) Nem értem magát.

Ádám: Pedig egyszerű. Ez egy esély. Esély arra, hogy megoldódjon az életem. Hogy egyszer végre mindenki elégedett lehessen velem.

Temetőőr: És, ha nem sikerülne?

Ádám: Legalább megpróbáltam.

Temetőőr: (kezét Ádám vállára teszi – most ér hozzá először, mélyen a szemébe néz.) Sikerülni fog. Bízzon bennem! (Távolabb lép, újra szenvtelen lesz.) Kérem, engedje meg, hogy bemutassam néhány kitűnő üzlettársamat. Először szólítom Hosszú urat. - Hosszú úr!

 

Hosszú úr egy sír mögül lép elő. Bizonytalanul körülnéz. A belső zsebébe nyúl, SZTK keretes, erős szemüveget húz elő, a maszkra helyezi. Most már magabiztosabban közelebb lép.

 

Hosszú úr: Alá szolgája! (Fejével erőteljesen biccent.)

Ádám: Jó napot kívánok! (Közelebb lép, kezet nyújt. Hosszú úr hátra hőköl a kéznyújtás elől.)

Temetőőr: No-no-no! A végrehajtók nem kerülhetnek közvetlen kontaktusba az alannyal, sem pedig a megbízóval. - Ez szabály. Ne hágja át!

Ádám: Értem.

Temetőőr: Nos. Hosszú úr mesterlövész. (Ádám megdöbbenve nézi szemüveges maszkját.)

Hosszú úr: Ha valami baja van velem, mondja meg! Konkrétan. Ne a nézésével üzengessen! -Talán alkalmatlannak tart a feladatra? - Mondja meg!

Ádám: Nem, dehogy... Csak, tudja, az a vastag szemüveg...

Hosszú úr: Mit csodálkozik? Mesterlövész vagyok. Muszáj jól látnom. És higgye el, nem remeg a kezem. Elvégzem a feladatot. Bízza csak rám magát! Megcsináljuk! Igen! Azt mondom, rajta, csináljuk meg! - Nem fog fájni! (Erőteljesen biccent) Alá szolgája! (azzal eltűnik a sírok között.

Temetőőr: Most pedig szólítom Rövid urat. - Rövid úr!

 

Rövid úr egy fa mögül lép elő. Fejét kissé félrebillenti. Riadtan körül kémlel, aztán közelebb lép.

 

Rövid úr: (Szónokian) Jó napot, emberek!

Ádám: Jó napot.

Temetőőr: Rövid úr kiválóan ért a hegyekhez. Tudja, geológia, bányászat, szőlészet, -ilyesmi. De most nem ezért van itt, hanem mert jól bánik a késsel.

 

Rövid úr fém nyelű pillangókést kap elő farzsebéből, hadonászik vele, az ujját megvágja, a szájába kapja, akár egy gyerek. Aztán a kést hirtelen elteszi, s úgy áll, mint ha mi sem történt volna.

 

Ádám: (A temetőőrhöz.) Biztos benne?

Rövid úr: (Közbevágva.) Most zavarban vagyok, mert nem szoktam az alanyaimmal társalogni. De biztos lehet abban, hogy én ki fogom vágni magát a szorult helyzetéből. Ahogy egy régi dakota közmondás is mondja: a penge hideg, a vér tűzforró..

Ádám: (A Temetőőrhöz.) Maga érti, hogy mit beszél?

Temetőőr: Senki sem érti. De az emberek szeretik hallgatni. Mindenki azt véli érteni, amit szeretne. Igazán népszerű.

Ádám: Nos...

Rövid úr: Nos, higgye el, - én megmentem magát attól a bajtól, amibe Hosszú úr sodorta, sodorja, vagy sodorni fogja. Ne bízzon benne és nagytőkés társaiban! - Hallgasson rám! - Legutóbb sem tudott elszámolni a lőszerrel.

Temetőőr: Kérem. Köszönjük.

Rövid úr: Hajrá Magyarok! Előre! (Azzal hátraarcot csinál, és elmegy.)

Temetőőr: Most pedig bemutatok önnek egy igazi hölgyet. - Kisasszony!

Kalapos hölgy: (Előkelő tartással vonul be, mintha egy Karády film elevenedne meg.) - Jó napot, uraim!

Ádám: Jó napot!

Temetőőr: A kisasszony...

Kalapos hölgy: Kérem, uram! Hiszen ön jól tudja, hogy már nem vagyok kisasszony.

Temetőőr: Akkor hogyan nevezhetem?

Kalapos hölgy: Nos, én egy hölgy vagyok. Egy Kalapos hölgy.

Temetőőr: Tehát ő, a kalapos hölgy, a csendes halál mestere.

Kalapos hölgy: Én úgy mondanám, a csendes és elegáns halál mestere vagyok. A lövés zaja, amely felriasztja a szegény állatkákat, nos, - stílustalan. A késsel való kaszabolás, az a sok vér, ahogy a légcsőbe ömölve bugyborékolva szörcsög, gusztustalan. Csak bárdolatlan emberek tesznek ilyet. Látszik, hogy nem volt gyerekszobájuk.

Ádám: És Ön, hölgyem, hogy csinálja?

Kalapos hölgy: (A kalapjához nyúl, hosszú, acél kalaptűt húz ki, a kalapját leemeli, impozáns hajkoronája leomlik.) Én a normális megoldás híve vagyok. Csak egy pici szúrás, ahogy normális emberek között szokás. - Alig fáj. Alig vérzik. - A bordák között egyenesen a szívbe. Vagy a fülein át az agytörzsbe. - Egy kis trauma a hipotalamuszban. - Tisztán, békésen, elegánsan léphet át egy boldogabb, normális világba.

 

Ádám nagyot nyel. A temetőőr bólint.

 

Kalapos hölgy: Uraim! A viszontlátásra. (Ádámra néz.) A végső viszontlátásra. (Kivonul.)

Temetőőr: Végül hadd mutassam be önnek Tömjén urat. - Tömjén úr!

 

Tömjén úr halk, macskaléptekkel jön be. Kezeit a mellkasa előtt összekulcsolja, szinte vezeklő testtartásban áll meg.

 

Tömjén úr: Örülök a találkozásnak ezen az áldott napon.

Temetőőr: Tömjén úr a mérgek szakértője. Ő a legszelídebb gyilkos, akit ismerek. De egyúttal roppant hatékony is.

Ádám: Nem jár ez a mód túl sok kínnal és szenvedéssel?

Tömjén úr: Ez csupán attól függ, hogy milyen anyagokat keverek a szerbe, - és hogy hogyan juttatom be. Ha óhajtja, hosszú és szörnyű szenvedést idézek elő, szerető, inkvizítori szigorral, hogy a szenvedés által végső, mindent elsöprő bűnbánatra vezessük a megtévedt lelket. Ha úgy óhajtja, tejízű, édes álomban emelem idvezült lelkét az angyalok egéig.

Ádám: És hogy csinálja?

Tömjén úr: Ó, annak ezer módja van. Bármi, amit eszik, vagy iszik, ami a bőréhez, vagy a hajához ér, amit belélegzik, eléri a célt. - De ha más módon nem megy, akár ötven méterről is célba találok a köpőcsővel. Csak egy pici szúrás, és elvégeztetett.

Ádám: Félelmetes.

Tömjén úr: Inkább megnyugtató. Pontosan tudom, mennyi ideig tart. Így imádkozhatom is a lelki üdvéért. Apropó. Nem akarok tolakodó lenni, de, maga, ugye katolikus? Ugye, nem migráns?

Ádám: Miért?

Tömjén úr: Mert ha nem, sajna az ima hatástalan marad. Nos, Uraim! Ég önökkel! (Azzal ájtatos tartással kivonul.)

Temetőőr: Nos? Elégedett?

Ádám: Nem is tudom. Soha nem rendeltem még meg a halálomat.

Temetőőr: És többé nem is fogja.

Ádám: Olyan… őrültnek tűnnek.

Temetőőr: Mint ahogy azok is. Meg ahogy azok is, akik rájuk bízzák az életüket. - De maga okosabb volt. Maga a halálát bízta rájuk.

Ádám: De kik ezek?

Temetőőr: Annyit mondhatok, hogy nagy emberek.

Ádám: Mennyire nagyok?

Temetőőr: Annyira, hogy bárhol, bármire vadászhatnak. Itt még emberre is.

Ádám: És ennyien vannak?

Temetőőr: Nem, volna még valaki, de ő most a helyét keresi a játékban.

Ádám: És mindezért mennyit kérnek?

Temetőőr: Nincsenek rászorulva. Elveszik, amit megkívánnak.

Ádám: És maga?

Temetőőr: Ahogy megegyeztünk.

Ádám: De hát nem egyeztünk meg.

Temetőőr: Akkor úgy. - Ne aggódjon, engem ők fizetnek. - De ne legyen e miatt lelkiismeret furdalása. Valójában az egész az ön zsebéből származik.

Ádám: Hogy érti, hogy az én zsebemből?

Temetőőr: Nem hallotta még azt a mondást, hogy nincs ingyen ebéd? - Tanulja meg, mindig azért fizetünk a legdrágábban, ami ingyen van.

Ádám: Na, igen. … És… mikor?

Temetőőr: Azt nem szabad tudnia.

Ádám: Szabály?

Temetőőr: Szabály.

Ádám: Értem. - De kérek minimum öt napot.

Temetőőr: Öt napot? - De hát minek magának az az öt nap?

Ádám: Hogy a biztosító biztosan kockázatba lépjen.

Temetőőr: Aha.

Ádám: Annak a mérgesnek mondja meg kérem, hogy a köpőcsővel próbáljon...

Temetőőr: Miért?

Ádám: Mert az hirtelen fellépő külső behatás… balesetre többet fizetnek.

Temetőőr: Értem.

Ádám: Akkor...

Temetőőr: Szóval, öt nap múlva...

Ádám: Igen, öt… vagy hat...

Temetőőr: Tudja mit? Addig talán szerzek magának még valakit. Az öt több mint a négy. Nem igaz? Legalább jut minden ujjára!

Ádám: Hát rendben. A viszontlátásra.

Temetőőr: Nem, nem. Mi remélhetően többé nem látjuk egymást. Csak én fogom látni önt a ravatalon. - Mondja inkább azt, hogy ég önnel!

Ádám: Ég önnel!

 

Ádám megfordul, de ekkor a színpad másik oldala felől, a temetőn keresztül a család közeledik: Mama lohol elől, Éva tolja a Papát.

 

Mama: Hát itt van! - Hát itt vagy? (Előbb megkönnyebbülten, majd szemrehányóan.)

Temetőőr és Ádám: Melyikünk?

Mama: Mind a ketten. Itt van a drága temető gondnok úr, hála a jó istennek. - Meg te is itt vagy? Kóvályogsz a sírok között, miközben mindenütt keresünk?

Temetőőr: (Ádámhoz.) Kezdem érteni önt, uram.

Ádám: (A mamához) Anyuka kérem, csak vízért mentem, hiszen tudja. Maguk mentek el valamerre, hiszen csak pár lépés innen a családi kripta.

Mama: Eh, kifogást persze mindig találsz. (A Temetőőrhöz fordul.) Na, de hagyjuk ezt a mihasznát! Beszéljünk inkább a dologról.

Temetőőr: Milyen dologról, kedves asszonyom.

Mama: Tudja, a sírhely megváltásáról.

Papa: Hogy biztosítva legyen a nyugodalmunk, mert én már fél lábbal ott vagyok.

Éva: Kérem, ez nagyon fontos a szüleimnek. Tehát, mik a lehetőségek?

Temetőőr: Lehetőség az van. Na, nem sok, inkább csak kettő. De az van. A leghatározottabban.

Ádám: Miről is van szó? - Ezt nekem senki sem mondta! (Évára né, jelentőségteljesen.)

Mama: Eh, fiam, ez a családot érinti. Neked azért nem mondtuk.

Temetőőr: (Ádámnak, halkan) Egyre jobban értem.

Mama: Hogy, mit ért maga?

Temetőőr: Csak egy kicsit szóba elegyedtünk ezzel a kedves fiatalemberrel, mielőtt maguk ideértek...

Mama: Kedves?

Temetőőr: Na, nem is ez a lényeg. Talán vázolnám a lehetőségeket.

Papa: Csak a nyugalmam meglegyen, hiszen én már fél lábbal, tudja…

Temetőőr: Aha, tehát maga az. Tudom.

Mama: Rátérne, kérem?

Temetőőr: Nos, fizethetik a következő huszonöt év sírhelymegváltását most. Egyben, kedvezménnyel, vagy részletekben, szerény kamattal.

Mama: És később nem lehetne? - Tudja, amikor már használatba vettük.

Temetőőr: Én úgy tudom, fél lábbal már használatba vették.

Ádám: (kajánul.) Na, ez bizony igaz.

Temetőőr: Lényegében mindegy, hogy a sírhely üres, vagy sem. A terület foglalt, ennek pedig költsége van. Egy ilyen nagy családi sírboltnál persze, több a szokásosnál. De még így is, ez egy összegben alig több egymilliónál.

Mama: Olyan sok?

Temetőőr: Egy kisebb lakás árát építették be. Mi csak a telket adjuk. Annak viszont ez az ára. Mégiscsak egy kitűnő fekvésű parcella. És milyen szép a kilátás. Örök panoráma.

Papa: Mi lesz akkor velünk?

Mama: Jaj, Papuskám, te csak ne aggódj. A drága jó gondnok úr biztosan tud valami más megoldást.

Temetőőr: Éppenséggel tudok. Meghagyhatjuk ezt a költséget az örökösöknek. Így most csak tíz százalékot kell megfizetni. A teljes összeget, persze kamatokkal együtt, az örökösök is rendezhetik. Persze, fedezetül kell egy ingatlan.

Mama: És akkor nekünk csak a tíz százalékot kell fizetni?

Temetőőr: Csak annyit. De azt harminc napon belül.

Ádám: Jobb lenne talán most fizetni. A kamatokkal megtöbbszöröződhet az összeg.

Mama: Miből fizetném, fiam. Talán abból a nyomorúságos kis nyugdíjból?

Ádám: Ha tudni akarja, a maguk egy főre eső jövedelme magasabb, mint sok fiatalé.

Mama: Magadra gondolsz, meg a többi nyúlbélára?

Temet őr: (Ádámhoz) Most már teljesen értem.

Ádám: Akkor engedje, Mama, hogy kifizessem én. Végül úgyis a mi költségünk lesz. Jobb lenne most túlesni rajta. Meg a jelzálog minket is elvág mindentől.

Mama: Hogy is ne! Hogy az unokámra aztán ne maradjon pénzetek?

Ádám: Most kevesebbet kell megvonni az unokától, mint ha csak később fizetünk.

Éva: (Az anyjához) Hiszen tudod, hogy újra saját lakást szeretnénk?

Mama: Telik a hagyatékból. És minek nektek másik lakás? Hiszen egy lakást hagyok rátok.

Ádám: Már megbocsásson, de csak egy felet. És most azt is betáblázza.

Mama: Hát te, lányom? - Egy szót se szólsz mellettünk?, Hagyod, hogy itt gyalázzák a szüleidet?

Éva: Talán mégiscsak meg kellene ezt gondolni.

Mama: Nincs ezen mit meggondolni. A lényeg az, hogy csak tíz százalékot kell fizetni. Mert a drága jó gondnok úrra rábízhatjuk magunkat.

Ádám: Az holtbiztos.

Papa: Mert én már fél lábbal úgy is...

Éva: Ez nem lesz így jó.

Ádám: Anyuka, kérem, hadd fizessünk most. Úgy olcsóbban megússzuk.

Mama: Hát ez vagy te. Olcsón akarod megúszni az egész életet. Meg még a halált is. - Gondnok úr, kérem, ki jogosult szerződni?

Temetőőr: A maguk nevén van a sírhely, tehát maga és a férje.

Mama: Akkor szerződjünk. Eldöntöttük. - Igaz, Apuskám?

 

A szín elsötétül.

 

2. közbevetés.

 

A sötét szín felett ismét megjelenik a televízióképernyő. Újabb pergő beharangozó.

 

Hang: Ez a leghalálibb Reality! - Ez az élet Show-ja! - Ez a „Mindhalálig Reality Show”! Kizárólag a hetes csatornán.

Íme, az ember! (Ádámot látjuk, ahogy a temetőben áll.) - Vajon űzött vadként menekül majd? - Vagy szerzetesi nyugalommal néz szembe a sorssal? - Hősünk vajon borzasztóan naiv? Vagy elképesztően agyafúrt?

Ma, éjfél után exclusive beszélgetést láthatnak és hallhatnak Ádám vadászaival.

Ma, éjfél után, talán megismerhetjük az ötödik vadászt.

Ma, éjfél után eldönthetik, hogy melyik vadásznak van a legnagyobb esélye a préda elejtésére.

Kérem, szavazzanak!

Ha önök úgy gondolják, hogy Hosszú úr (Kép Hosszú úrról) lövi le Ádámot, tárcsázzák a 1791-es számot.

De ha inkább annak adnak nagyobb esélyt, hogy Rövid úr kaszabolja majd le (kép Rövid úrról), akkor tárcsázzák a 1792-t.

Ha annak adnak igazán esélyt, hogy a Kalapos hölgy döfi őt át, tárcsázzák máris a 1793-at.

Ha viszont Tömjén úr mérgében bíznak, ne késlekedjenek, hívják máris a 1794-et.

Azonban, ha önök a titokzatos ötödik vadászt tartják a legesélyesebbnek, tárcsázzák máris a 1795-öt!

A hívás díja csak 540 Ft + Áfa. Ne feledjék! Minden szavazat esélyt jelent, hogy elnyerjék műsorunk fődíját. -Egy új életet, és egy nagy értékű életbiztosítást, amelynek díjait mi fizetjük! Haláli nyeremény!

A hívások díjának tíz százalékát az „Esélyt az életnek” Alapítvány részére utaljuk át.

Tehát: szavazzanak!

Várjuk önöket a késő esti összefoglalóval és az éjfél utáni exclusive stúdióbeszélgetéssel.

Nézze a hetes csatornát! Ne mulassza el! Nézze a Show-t mindhalálig! Ez az élet Show-ja! Ez a leghalálibb Reality!”

4.     jelenet.

 

Ebben a jelenetben Ádám állásinterjúkon vesz részt. A színpad két nagy térségre van felosztva. A színpad nagyobb része általában sötét, lényegében üres, egy tárgyalóasztalt leszámítva a hozzá tartozó néhány székkel. Az asztalon céglogós zászlócskák cserélődnek (kitalált cégek), és egyéb úgynevezett arculati elemek helyezhetőek el, illetve ezek cserélendőek a szereplőkkel együtt. Megvilágítást csak az asztal kap, amikor a beszélgetés folyik. A villám randevúk mintájára néha megszólal egy "recepciós csengő", s egy pillanatnyi elsötétedés közben az interjút lefolytató szereplők cserélődnek. A sötéttel és a korlátozott világítással az epizódok végtelen láncolatát kell érzékeltetnünk. A színpad másik vége egyrészt Ádám és Éva hálószobáját jeleníti meg az ágy jelenlétével. Másrészt egy nagy erkélyt, széles kőkorláttal. Ez a rész is sötétben van. A fény mindig csak a bejátszott térre világít.

 

Szereplők:

l  Ádám. (Elegáns öltönyt visel. Jó minőségű, de nem hivalkodó irattáskát, konzervatív cipőt és nyakkendőt. A karórája kerek számlapú, mutatókkal ellátott, minden fölösleges díszítés nélkül. Az egész megjelenése rendezett.)

l  Elégedett úr. (Ötvenes éveiben járó köpcös, alacsony ember, aki úgy öltözik, mint a kilencvenes évek semmiből lett menedzserei.  - Rövid úr átöltözve. - A nyakában nagyon drága mobiltelefon lóg, a fülén bluetooth headset. A cipője bebújós, amolyan lukacsos felsőrésszel szabott, világosbarna. Vasalást nem igénylő vászonnadrágot visel, és márkás sportinget, nyakkendő nélkül.)

l  Kisfőnök úr. (Köpcös, magasabb és idősebb ember.  - Tömjén úr átöltözve. - Ő egy öltöny nadrágját viseli. A zakója a szék támlájára van terítve. Az inge vasalt, de nyakkendőt nem visel. Ő fűzős cipőt visel. A mobiltelefonját az övére csatolt tokban hordja.)

l  Éva:( Mindig más hálóruhában, köntösben, ahogy lefekvéshez készülődve szokásos.)

  Topmanager Asszony: - Éva átöltözve. A negyvenes évei elején járó, csinos, de nagyon merev tartású nő ül. Konzervatív, üzleties kosztümöt visel, a blúza azonban az üzleti életben megszokottnál nagyobb dekoltázzsal bír. A sminkje olyan, mintha egy perce készült volna. Szigorú, és kissé túlságosan hangsúlyos. A tartása szálegyenes, mint aki nyársat nyelt.

l  Háeres úr.( Negyvenes éveiben járó magas férfi.-  Hosszú úr. - .Feltűnően elegáns. Mellényes öltönyén látszik, hogy igen drága, bár kissé hanyagul viseli, egyik kezét zsebre dugva tartja.)

l  Jókáder Asszony.(Ötvenes éveiben járó nő.  - A Kalapos Hölgy.  - . A megjelenése kissé igénytelen. Az arcán enyhe cirózis jelei. A ruházata olcsó, és kissé slampos.)

 

Kisfőnök úr, Elégedett úr és Ádám.

Kopogtatás hallatszik.

Kisfőnök úr: Szabad. (Ádám határozott léptekkel jön be a megvilágított térre. Felméri a helyzetet, majd Elégedett úrhoz fordulva szólal meg.)

Ádám: Jó napot kívánok. Magyar Ádám vagyok.

Elégedett úr: Elégedett vagyok. (nem nyújt kezet. Ádám egy kis lépéssel változtat a pozíción, így Kisfőnök úrral áll szemben. Kisfőnök úr kezet nyújt.)

Kisfőnök úr: Kisfőnök vagyok. - Foglaljon helyet. (Egy székre mutat. Leülnek. Ádám az egyik oldalon helyezkedik el, a Kisfőnök úr által mutatott széken. Kisfőnök úr pontosan vele szemben ül le. Elégedett úr Kisfőnök úrral azonos oldalon helyezkedik el, de kissé oldalvást, úgy, hogy szinte kívülről figyelhesse a másik két férfi tárgyalását. Ádám, amint leült, a táskájából fekete iratmappát vesz elő és kinyitja. Az egyik oldalán, zsebes elrendezésben különféle iratok találhatóak, a másik oldalán üres jegyzetlapok, a gerincnél pedig egy egyszerű, de igényes golyóstoll kapott helyet.

Ádám: Engedjék meg, hogy az önéletrajzomból egy aláírt példányt is átnyújtsak önöknek. (Azzal az iratok közül kiemel egy lefűzhető fóliatokba helyezett, kulturált szerkesztésű, amerikai típusú, fényképes önéletrajzot. Kiveszi a tokból, aláírja és átnyújtja.)

Kisfőnök úr: Köszönöm. Elégedett úr, azt hiszem, úgysem látta, amit e-mailben küldött. (Azzal átnyújtja Elégedett úrnak) Kérem, beszéljen magáról.

(Harsány zeneszó hallatszik, ami Elégedett úr csengőhangja. A füléhez kap, ahol a headset található.)

Elégedett úr: (telefonál) Szervusz, Gyurikám. Áh, nem zavarsz, csak tárgyalok. Hogy? Na, jól van, majd visszahívlak.

Ádám: A felsőfokú tanulmányaimat többször meg kellett szakítanom. Behívót kaptam, aztán el kellett helyezkednem. Nős vagyok. Gyakorlatilag folyamatosan kereskedelmi, értékesítői és ügyfélszolgálati tevékenységeket végeztem. Az elmúlt évben sikeresen befejeztem a korábban megszakított tanulmányaimat is. Íme, a bizonyítványom. (Átnyújtja. Kisfőnök úr belepillant, majd tovább nyújtja Elégedett úrnak. - Elégedett úr leteszi maga elé, becsukva, nem néz bele.)

Elégedett úr: Az szép dolog, hogy ön tanult. De minket az érdekel, hogy mit tud a gyakorlatban.

Kisfőnök úr: Dolgozott már a mi szakterületünkön?

Ádám: Kifejezetten ezen a szakterületen nem. De szívesen tanulok új dolgokat.

Kisfőnök úr: Mi volt az eddigi legnagyobb sikere?

Ádám: A gyermekem születésén kívül? - Nos, tíz évet töltöttem el a pénzügyi szolgáltatások világában. Viszonylag egyenletes, jó teljesítményt nyújtottam. Az utolsó két évben pedig oktattam a szakmát az igazgatóságunkon kezdő kollégáknak. Közülük többen ma is sikeresek.

Elégedett úr: És miért hagyta ott?

Ádám: Ennek két oka is volt. Egyrészt a házasságom szétesésével fenyegetett, hogy napi tizennégy-tizenhat órát dolgoztam. A gyerekemet évekig szinte csak alvás közben láttam. A másik ok pedig az volt, hogy az utolsó kilenc hónapban három felettesem is volt. A harmadikkal nem jöttünk ki, - és valójában nem is bánom. Tíz év hosszú idő. Jót tett, hogy váltottam.

Elégedett úr: Nálunk csak az sikeres, aki hajlandó sokat dolgozni

 

CSENGŐ

 

 

Az asztalnál helycsere történt.

Szereplők: Ádám. Mint az előbb is. Háeres úr. Jókáder Asszony.

Háeres úr: Háeres vagyok. - A Kolléganőm: Jókáder asszony.

Ádám: Jó napot kívánok!

Háeres úr: Nos, meséljen magáról.

Ádám: Amint azt az Önéletrajzomból bizonyára tudják, az elmúlt közel két évtizedben értékesítési és ügyfélkapcsolati feladatokat láttam el. Volt példa arra is, hogy e feladatokat oktattam. Vezetői gyakorlatot is szereztem. Ezért abban bízom, hogy az Önök elvárásainak is megfelelek majd.

Háeres úr: Nos, valóban úgy látszik, hogy ön kiváló szakember. Mi az oka annak mégis, hogy a jelenlegi munkahelyét otthagyni készül?

Ádám: Ennek alapvetően három oka van: egyfelől, az ügyfelek kiszolgálása terén más szakmai és etikai értékrend szerint gondolkodom, mint a jelenlegi felettesem...

Jókáder Asszony: Ezek szerint Ön nem jön ki a felettesével?

Ádám: Szeretném megelőzni, hogy ez a probléma valóban felmerüljön.

Háeres úr: Ön talán összeférhetetlen ember?

Ádám: Nem mondanám. Fontosnak tartom az együttműködést. Messzemenően kész vagyok a kompromisszumokra is. Csupán arról van szó, hogy nem teszek olyat, ami az ügyfél számára káros.

Háeres úr: Honnan tudhatjuk, hogy ön a munkája során kellő mértékben érvényesíti a munkáltatója érdekeit?

Ádám: Azt tudhatják csupán, hogy a munkámat a legjobb tudásom szerint, tisztességgel elvégzem. Bízom benne, hogy ez vág egybe a munkáltatóm érdekeivel.

Jókáder Asszony: Hogy viszonyul ön az irányításhoz?

Ádám: Megszoktam, hogy a munkám során a legtöbb feladatot önállóan kell megoldanom. A világos elvárásokhoz lehet igazodni. A világos útmutatást lehet követni. Úgy hiszem, a kompetens vezetők kimondottan kedvelik az ilyen beállítottságú beosztottakat.

Háeres úr: Mennyi az Ön jövedelmi igénye?

Ádám: Tartom magam a motivációs levelemben feltüntetett összeghez.

Háeres úr: Nem sok az egy kicsit?

Ádám: Melyikünk szempontjából?

Háeres úr: Sok jelölt megelégszik ennél kevesebbel is.

Ádám: Kérdés azonban, hogy Önöknek melyik térül meg hamarabb.

Háeres úr: Úgy gondolja, érdemes az Ön alkalmazásába fektetnünk?

Ádám: Én hosszú távra keresek megoldást. Az a célom, hogy Önöknek és nekem egyaránt megérje.

 

CSENGŐ

 

 

Az asztalnál helycsere történt.

Ádám, Topmanager Asszony

Topmanager Asszony: Topmanager Asszony vagyok!

Ádám: Üdvözlöm. Magyar Ádám vagyok. (A nő kezet nyújt. Röviden, de kissé eltúlzottan, férfias eltökéltséggel rázza meg Ádám kezét. Közben szilárd szemkontaktust tart.)

Topmanager Asszony: Úgy látom, Ön dolgozott hasonló vállalatnál.

Ádám: Igen. Közel tíz évet.

Topmanager Asszony: Azt tudja, hogy mi egyelőre nem vezetőket keresünk...

Ádám: Igen, a hirdetés szövegében a „specialista” kifejezés szerepel.

Topmanager Asszony: Az ügyfélszolgálati pontjainkon olyan új szolgáltatásokat kínálunk, amelyekkel Ön abban az említett tíz évben dolgozott. Amennyiben együtt fogunk dolgozni, az Ön feladata az lesz, hogy a helyszínen bemutassa a kollégáknak az értékesítés folyamatát. Képesnek kell lennie a teljes értékesítési folyamatot igen hatékonyan elvégezni és megtanítani. - Képesnek érzi magát erre?

Ádám: Nyilván a gyakorlatban derül ki, hogy mennyire felelek meg. Ugyanakkor közel egy évtizedig megéltem már ilyen jellegű munkából. Bízom benne, hogy nem vallok kudarcot.

 

CSENGŐ

 

Most a korábbi szereplők is az asztalhoz lépnek.

Háeres úr, Elégedett úr, Kisfőnök úr és Jókáder Asszony együtt: Ön talán összeférhetetlen ember?

Ellépnek az asztaltól.

 

Topmanager asszony: Mikor tudna kezdeni?

Ádám: Amint az adataimból látja, még állásban vagyok. Ha megegyezünk, szükségem lesz néhány hétre, hogy a felmondással kapcsolatos kötelezettségeimet teljesítsem.

Topmanager Asszony: A jövő héten behívjuk Önt egy napra, próbamunkára. Amennyiben az alapján úgy látjuk, hogy szeretnénk Önt alkalmazni, a jövő hónap elsején indul a felkészítő képzés. Tudja ezt vállalni?

Ádám: Milyen gyorsan kell döntenem?

Topmanager Asszony: (Némi rosszallással) Ha az én csapatomban akar dolgozni, akkor gyorsan kell döntenie. Holnap hívjon fel, és kérem, közölje a végleges válaszát. Szoros ütemterv szerint dolgozunk!

Ádám: Megértettem. Holnap hívni fogom.

Topmanager Asszony: (feláll) A viszontlátásra. (Kezet nyújt. Ismét a kelleténél határozottabb kézrázás.)

Ádám: A viszontlátásra. (Kimegy.)

 

Sötét. -

A sötétben - Háeres úr, Elégedett úr, Kisfőnök úr, Topmanager Asszony és Jókáder Asszony együtt: Ha az én csapatomban akar dolgozni, akkor gyorsan kell döntenie.

Majd egyenként (nem mind): "Kell döntenie..." - "Kell döntenie..." -"Kell döntenie..." -

 

A hálószoba részletét, pontosabban az ágyat látjuk. Éva már az ágyban fekszik, olvas. Ádám most érkezik meg. Öltönyben, aktatáskával.

 

Ádám: Szia!

Éva: Szia! Hogy ment?

Ádám: Á, ne is kérdezd. Ha nem velem történne mindez, azt gondolnám, valami abszurd vígjáték. Csak tökkelütött szerző írhat ilyet. (Kinéz a színről, és nyomatékkal megismétli) Csak tökkelütött szerző írhat ilyet! - Elképesztő, hogy kikből lesznek tulajdonosok és főnökök.

Éva: És, mi volt?

Ádám: Voltam néhány helyen. Nem akarom elkiabálni, de az egyik már szinte jó. Talán meg fogunk egyezni. Na, de hiszen még az elején vagyok. Egész héten interjúkra járok. Aztán ott van a próbamunka is. Meg Budán az az A-C. Húsz éve még azt hittük, ez valami üzemanyagpumpa.

Éva: Mégis, mikorra lesz eredmény?

Ádám: Nézd, egy-két hét biztosan kell. Van, aki hónapokig keresgél. Én legutóbb is gyorsan elhelyezkedtem. Talán túl gyorsan is. Szeretnék valami igazán jót találni végre.

Éva: Igazán jót? De hát hol?

Ádám: (Odabújva, hízelegve) Például itt. Ezek még csak első interjúk voltak. Itt még mindenki alakoskodik. Az egyik keménynek mutatja magát, a másik vérprofinak, a harmadik rendkívül empatikusnak. Ennek a fele sem igaz. Az viszont egészen igaz, hogy elképesztően izgató vagy ebben a hálóingben.

Éva: Olyan komolytalan vagy.

Ádám: Egész nap komoly voltam. És az is komoly, hogy nagyon hiányoztál. Annyira vártam már, hogy itt legyek.

Éva: (Elhárítva) Képzeld el, a szüleim meghívták a Zahorka Janit.

Ádám: (Lehűtve és megütődve) A Zahorka Janit?

Éva: A Zahorka Janit.

Ádám: És mi a bánatos jó fenének?

Éva: Tudod, a Papa születésnapja lesz.

Ádám: Ja. Két hónap múlva. Hamar elkezdték szervezni.

Éva: Jaj, nem úgy! Szombatra hívták meg. A Papa ultizás közben akarja megbeszélni vele a Rekettyéni Csárda dolgát.

Ádám: A Csárda dolgát?

Éva: Tudod, a Janinak van egy csárdája is. A Papa ott szeretné tartani a születésnapját.

Ádám: A Csárdában?

Éva: A Csárdában.

Ádám: Gondolom, ott egy vidéki esküvő is elférne.

Éva: Hát sok vendég lesz.

Ádám: De a kriptát majd nekünk kell kifizetni.

Éva: Ne legyél már ilyen!

Ádám: Milyen?

Éva: A Papának ez fontos.

Ádám: Mi is fontosak lehetnénk. Meg az unokája is.

Éva: A Papának legalább megvan rá a pénze.

Ádám: Mert? Kinek kellene, hogy legyen?

Éva: Hát, most, hogy újra interjúkra jársz… ki tudja, nekünk lesz-e pénzünk. Vagy csak adósságunk. - ?

Ádám: Annyira még nem állunk rosszul.

Éva: Azért, az a Csárda biztosan szép. Jól összejött a Janinak.

Ádám: Össze. Amikor vonatnyi olajat szőkített, akkor összejött.

Éva: Ugyan már, az csak szóbeszéd.

Ádám: Igen, meg egy rakás akta, kilencvenkilenc évre titkosítva.

Éva: Úgy látom, te irigykedsz.

Ádám: Jól látom, te vonzódsz?

Éva: Nem, ha nem vetted volna észre, ma nem igazán vonzódom hozzád.

Ádám: És a Janihoz?

Éva: (Duzzogva) Ezt meg se hallottam. (Elfordul.)

Ádám: Dehogynem... (Lassan, háttal Éva hátának elkezdi levenni a cipőjét. - Sötét.)

CSENGŐ

Sötét. A hálószobában most Ádám hever az ágyon. Telefonál. Nadrágban és ingben. Cipője hanyagul lerúgva. Zakója és nyakkendője az ágy végén. Újságot olvas.

 

Ádám: Szia, Kiskomám! - Mi újság? - Hogy vagy? .... Óh, itt minden...- hisz tudod... A Nagyi?... igen, ismerem őket. - Tudom, hogy ez egy kicsit nehéz,... tudod, öregek már, de hidd el, jobb most ott... - jól vagyunk... anya is. - Tudod, - hiányzol. ... Vigyázz magadra! - Szia!

 

( Éva köntösben jön be a fürdőszobából. Éppen egy törölközőt csavar a hajára.)

 

Éva: Összegyűröd az ágyat!

Ádám: Reméltem, hogy segítesz.

Éva: De hát az az ágyterítő!

Ádám: Semmi baja nem lesz. Átélt már súlyosabb gyűrődéseket is.

Éva: (Elkezdi kirángatni Ádám alól az ágyterítőt) Igazán levehetted volna, mielőtt eldobod magad. A ruhádat is összegyűröd!

Ádám: Édesem! Miért vagy ilyen morcos?

Éva: Igazán jobban is vigyázhatnál a dolgainkra! - Miből veszek másikat, ha tönkreteszed?

Ádám: Szóval, innen fúj?

Éva: Micsoda?

Ádám: Szóval, innen fúj a szél. Azt gondolod, én csak henyélek, és nem hozok semmit a konyhára.

Éva: Nem! Csak hát, tényleg nem tudom, mi lesz így velünk. Az én fizetésem kevés mindannyiunknak.

Ádám: De hiszen még kapom pár hónapig az előző béremet. Csak ezt a hónapot add nekem! Sehol nem vesznek fel azonnal. Én sem akarok azonnal dönteni. Pár hét az egész. Hidd el, a jövő hónapban már dolgozom valahol!

Éva: Hajtsd inkább össze a zakódat! (Kimegy. Az erkélyen tűnik fel. Sírni kezd. - Sötét.)

CSENGŐ

Éva az ágyterítőt hajtogatja. Ádám megérkezik.

Ádám: Szia.

Éva: Szia.

Ádám leteszi a táskáját. Egy ideig nézi Évát, aki folyton úgy fordul, hogy háttal legyen. Aztán Ádám kimegy az erkélyre, ahonnan jól előrehajolva, hosszan lenéz.

 

Ádám: Mi az a sok betonvas az erkély alatt?

Éva: Paradicsomkaró, te mafla! - Ha kinyitnád a szemed, látnád mellettük a palántákat.

Ádám: Paradicsomkaró? - Ki volt az a.... (Éva közbe vág.)

Éva: Ki volt az a, mi? – Na, mondd ki? (Ádám nem akar válaszolni, rosszat sejt.)

Éva: Na! Mondd csak ki! - Azt gondoltad, ugye, hogy ki volt az a marha?

Ádám: Az igazat megvallva...

Éva: Miért gyűlölöd a Mamát? - Hogy van képed így gondolni arra, aki befogadott?

Ádám: Ő használt betonvasat paradicsomkarónak?

Éva: .... (A sírás szélén...)

Ádám: Bocsáss meg, de ez borzasztó veszélyes. Mi lenne, ha rázuhanna valaki?

Éva: Ki zuhanna rá, vagy mi? - Nem ugrálunk ki az ablakon! - A vasakat meg a Zahorka Jani küldte. A Rekettyéni Csárda átépítésénél maradt. Fel is hozatta, ingyen. - Apukának meg küldött egy üveg pálinkát, egészen meg volt hatva.

Ádám: A Zahorka...

Éva: Igen. Mert ő törődik velünk. Mert ő egy férfi, nem egy nyúlbéla!

Ádám: A Zahorka.... (Azzal bezárja maga mögött az erkély ajtót, s ezzel lezárja a beszélgetést.)

Sötét.

5.      jelenet.

 

A jelenet a lakás nappalijában játszódik. A színpad közepét a nagy ebédlőasztal foglalja el. Hátul, nagyjából középen, két ajtó látható. Ezek vezetnek Papa és Mama szobáiba. Jobbra egy kisebb ajtó, amelyről tudható lesz, hogy a konyhába vezet. A két ajtó között koloniál tálaló szekrény, amely hivalkodóan tele van drága porcelánokkal, nippekkel, porcelán-és ezüsttárgyakkal, túlzsúfolásig, ízléstelenül. A konyhaajtó túloldalán ablak. Balra az a szintén kisebb, de homokfúvott, üvegezett ajtó, amely Ádám és Éva szobájába vezet. A színpad jobb oldalán, az ebédlőasztal előtt kisebb kanapé, előtte jelzett televízió. (A készülék és a képernyő formáját jelző, de átlátható keret.) A baloldalon, csak megvilágítással láthatóvá tehető balkon, amelyre a lakásból Ádám és Éva szobájából (a színfalak mögül) lehet kimenni. A balkonnak széles kőkorlátja van.

 

 

A szereplők:

• Ádám
• Éva
• Papa
• Mama
• Cicus, Mama macskája.
• Zahorka János. (Ő egy igazi magyar, sikeres karrierista. Hasonló korú, mint Ádám és Éva. Ruházata drága, de stílustalan. Elegánsnak szánt, de az alkalomhoz soha nem illő, kissé túl lazán sportos, kissé diszharmonikus, kissé elméretezett öltönyt hord. Az egész hivalkodó, de nem elegáns. Természetesen a mobiltelefontól a karórán át a golyóstollig mindenből drága, de nem hasznos, inkább játékszerként használható darabokat használ.)
• Lojális úr. (Temetőőr úr átöltözve. Most nem visel kalapot, és nincs bajusza. Igazi magyar behódoló. Olyan ember, aki mindig be tud állni a sorba. Látszik, hogy se pénze, se ideje nincs arra, hogy jól öltözködjön. Mulatságos, olcsó szemüveget hord. Kardigánt visel. Kopott irattáskával közlekedik, és egy széthullani készülő dossziét szorongat szinte mindig a kezében.)

 

A konyha felől Éva lép be. Asztalterítőt és tányérokat, evőeszközöket hoz. Elkezdi megteríteni az asztalt. Közben besurran a macska is. A Mama a konyhában tartózkodik, Éva hozzá beszél.

 

• Éva: Rövid italhoz is tegyek fel poharakat? Vagy azt külön szervírozzuk?
• Mama: (A konyhából) Azt külön.
• Éva: A kék szalvéta jó lesz?
• Mama: A sárga asztaldísszel…

 

Csöngetnek. Éva elmegy az előszoba felé. Lojális úr kíséretében tér vissza. Lojális úr épp csak megáll, máris a széthullni készülő dossziéba pillant, megállva a nappali közepén.

 

• Éva: Foglaljon helyet. (Azzal helyet kínál neki a tévéhez közeli kanapén)
• Lojális úr: Elnézést kérek, a főnököm várhatóan tizenkét perc múlva érkezik. Ugye, tudják, hogy nem fogyaszt vörös színű zöldségeket.
• Mama: (A konyha ajtajában, a kezét összecsapva) Szentisten! A káposztasaláta!
• Éva: Majd eszik csalamádét, Anya! Ne aggódj e miatt!
• Lojális úr! Kérem, ez egy fontos kérdés. Zahorka főigazgató úr minden vörös dologra érzékeny. Kérem, ez rossz emlékeket ébreszt az ő fiatal korából. Ugye, megértik? Az a kérésem, hogy ma este senki ne fogyasszon vörös ételt!
• Éva: Én úgy tudtam, hogy szereti az orosz kaviárt.
• Lojális úr: Csak a fekete kaviárt, kérem. A vörös kaviárnak még a látványát sem viseli el.
• Éva: És, mióta ez a nagy érzékenység a vörös színre? A KISZ-ben nem volt gondja a vörössel.
• Lojális úr: Kérem, az más volt. Zahorka úr kénytelen volt elfogadni az akkori körülményeket.
• Éva: Mint egyetemi KISZ Bizottsági tag, az építőtábori csajozások és kocsmázások vezéreként, bizony, sokat szenvedhetett.
• Lojális úr: Kérem, senkinek sem volt könnyű.
• Mama: Ugyan lányom, hol van az már. És Ön, tisztelt Uram?
• Lojális úr: Ah, bocsásson meg, Asszonyom! Lojális vagyok. Zahorka főigazgató úr asszisztense. Az én dolgom az, hogy minden rendben legyen. (Kissé meghajlik. A kezével a nadrágjához ér, majd kétségbeesetten néz a kezére.) - Kérem, ez macskaszőr?
• Éva: Az lehetséges. A cicus is szeret abban a kanapéban üldögélni.
• Lojális úr: Ez rettenetes! - Zahorka főigazgató úr allergiás a macskákra! Az istenért, ki ne engedjék ide azt az állatot! ...És figyeljünk rá, hogy a főigazgató úr ne üljön le ide!
• Éva: Már hozok is egy takarót a kanapéra. (A szobába siet, s míg a beszélgetés zajlik, egy takarót valóban a kanapéra terít.)
• Mama: Kér egy italt? Valódi rekettyéni kisüsti! Mit szól az illatához? (Azzal egy butella (kis feladat a kellékesnek) díszes, bár kissé giccses üvegfejű dugóját kirántva, a butellát a férfi orra alá dugja. Lojális úr rettenten hátra hőköl.)
• Lojális úr: Uramisten! Ha ezt meginnám, menten elájulnék. És egyébként is, ki vinné haza Zahorka főigazgató urat, ha én italt fogyasztanék? Nem kaphatnék inkább egy pohár vizet?
• Éva: Rendben van. Kapcsoltam. Hozom a vizet. (Azzal a konyhába megy.)
• Mama: És mondja, fiatalember, maga nős?
• Lojális úr: Igen kérem. Ahogy az egy jó magyar emberhez illik. Zahorka úr csakis jó magyar embereket alkalmaz.
• Mama: Nagyon helyes! Magyar földön magyar munkavállaló. A tiszteletes is megmondta a Polgárok Házában.
• Éva: (Tálcán kínálja a pohár vizet, a konyhából visszatérve.) És miről ismerszik meg egy jó magyar?
• Lojális úr: Óh, hát tudja, nem ilyen… meg nem olyan…, hanem magyar. Érti, ugye?
• Mama: Hátha tudna valami munkát a te mamlasz férjednek is…
• Éva: De Anya! Hiszen tudod, hogy Ádám mindig is piréz volt!
• Lojális úr: Nagyon sajnálom, kérem, de a pirézek[1] ne vegyék el a munkát a jó magyar emberektől. Ez Zahorka főigazgató úr meggyőződése. A pirézek dolgozzanak Piréziában.
• Éva: És az maga szerint hol van?
• Lojális úr: Azt nem tudom, kérem. Biztos, valahol messze lehet. És, hogy került ide a férje?
• Éva: Itt született. (Legyint) Hagyjuk.
• Mama: Na, megyek, behozom a Papát. (Azzal a szobájuk felé kimegy)
• Éva: És jó főnök a János?
• Lojális úr: Úgy szólván tökéletes. Karizmatikus személyiség. Egy rendkívüli ember.
• Papa: (Mama tolja be a tolókocsijában.) Áh, jó napot, jó napot!
• Lojális úr: Üdvözlöm, uram! Hogy van?
• Papa: Remekül fiam! Remekül! Ma végre találkozom az én Zahorka elvtársam … akarom mondani, régi jó barátom fiával, akiből nagy ember lett, ugye?
• Lojális úr: Kérem, az idősebb Zahorka úr soha sem volt elvtárs. Remélem, ilyen szörnyű butaságot még csak szóba sem hoz többé.
• Papa: Persze, hát hogyne. Hiszen én is belülről bomlasztottam a moszkovita elnyomó rendszert. Ahogyan Zahorka úr is a Munkáső - ő… (legyint) na, mindegy, hogy hol.
• Lojális úr: Kék és sárga.... nagyon jó. Habár, az EU-ban mostan Brüsszel az új Moszkva, a sárga meg persze lehetne narancsabb, de azért ez a kompozíció szép.
• Mama: Szaladj lányom, a virágosnál van narancsszínű gerbera! - Vagy inkább küldd le azt a mihaszna férjedet! (Azzal a konyha felé indul)
• Éva: Máris, Mama. Máris. (Azzal átmegy a másik szobába.)
• Papa: Igyon velem egy kupicával!
• Lojális úr: Nem lehet, kérem. Szolgálatban soha!
• Papa: Akkor legalább nekem töltsön, az isten áldja meg! A mi Jánosunk egészségére. (Lojális úr tölt, - s kézbe adja a poharat)
• Lojális úr: Tessék, kérem.
• Papa: Isten áldjon meg minden igaz magyar Zahorkát, - meg persze minket! - Egészség!
• Lojális úr: Egészségére! (A poharat elveszi és leteszi.
• Papa: Dugja el azt a poharat... oda, a tévé mellé! Ha a Mama meglátja, lesz itt nemulass!
• Lojális úr: Máris, kérem. - Így jó lesz?
• Papa: Látom, maga igaz magyar ember.

Éva Jön be, s nyomában Ádám.

• Ádám: Szóval, gerberát.
• Éva: De csakis narancssárgát! - A legnarancsabb narancsot!
• Ádám: És mégis, mennyit!
• Mama - a konyhából: 30 szálat, fiam! - A narancs 30 évéért!
• Ádám:  Nem lesz az kicsit sok?
• Mama: Bár adna a jóisten még vagy százat!
• Ádám: A Mama meg adhatna egy kis pénzt erre a bevásárlásra.
• Mama: Édes fiam! Hát neked ennyit sem ér meg a családod jövője? Meg a nemzeté? - Ilyen zsugori semmirekellő vagy? - Otthont adunk neked, te meg egy kis virágra is sajnálod?
• Ádám: (csak mormolva) Na, bazdmeg!
• Mama: Mit mondtál, édes fiam?
• Ádám: Hogy máris indulok. (Azzal kimegy)
• Mama: Gyere lányom, rakjuk tálra a sültet! (Éva és Mama a konyhába)
• Papa: Drága egy Lojáliskám, - ha szabad így mondanom... Tőtsé' mán még egy kis kupicával a te öreg cimborádnak!
• Lojális úr: Igenis kérem! - Egészségére, kérem.
• Papa: Egészségünkre!

 

(Csöngetnek. A Mama szalad ajtót nyitni. Éva belép a konyhából a nappaliba, s gyors mozdulatokkal a haját és a ruháját igazítja. Mama lelkendezve kíséri be a vendéget, Zahorkát, aki két csokor rózsával érkezik.)

 

• Zahorka: Kedves Mama! Fogadja tőlem ezt a virágot hálával a meghívásért! -
• Mama: - Jaj, Édes fiam! Hát nem kellett volna...
• Zahorka: Ezt a csokrot pedig a ház szépének. (Évának nyújtja át, s odahajol pusziért. Éva kissé zavartan ad puszit.)
• Éva: Zavarba hozol, János...
• Zahorka: Éééés, ezt a Papának! (A zakó zsebéből előhúz egy butellát)
• Papa: Ezt viszont nagyon is kellett! Köszönöm, fiam! Akkor igyunk is egy áldomást!
• Mama: Papa! Ne rosszalkodj!
• Papa: Mi rossz van abban, ha a rendes magyar emberek magukhoz vesznek egy kis hungarikumot! Lányom! Hozz poharakat gyorsan!
• Lojális úr: (felpattan, túlbuzgón) Kérem, intézem én, a hölgyek csak hadd foglalkozzanak a sültekkel. (Azzal, akár egy pincér, két poharat vesz elő, tölt, tálcára rakja, s az uraknak kínálja, előbb a Papának mélyen meghajolva két ütemben, mert a Papa úgy nyúl a pohárért, mint akinek nehezére esik elég magasra emelnie a kezét. Aztán Zahorkának. Ahogy Zahorka elveszi a poharat, bokázik, mint egy puccer. Aztán oldalt megáll a tálcával.)
• Zahorka: Egészségére, Papa! Ugye, szólíthatom Papának?
• Papa: Csak, ha tegeződünk, fiam!
• Zahorka: Megtisztelsz, Papa! (Azzal nyájasan odanyújtja a poharát koccintásra.)
• Zahorka: Egészségedre, Papa!
• Papa: Egészségedre, fiam! (Koccintanak, isznak: egy hajtásra, virtuskodva. megborzongva. Lojális úr kis meghajlással odalép, s nyújtja a tálcát, hogy az urak letehessék a poharaikat. A Papa most is dupla meghajlásra készteti. Közben Ádám érkezik, nagy csokor narancssárga gerberával. Zahorkát meglátva távolságtartónak mutatkozik.)
• Ádám: Jó napot!
• Zahorka (Kezet nyújtva) Szervusz, Ádám!
• Ádám: (A csokrot úgy tartja, hogy a kézfogást ne kelljen viszonoznia.) Jó napot! (Aztán Lojális úrra pillant.) Jó napot! Maga olyan ismerős. Nem lehet, hogy...
• Lojális úr: Jó napot. - Lehetséges. Talán. Vagy talán csak hasonlítok.... (Azzal kicsit bokázik, Ádám biccent.
• Lojális úr: Tudja, Herzl Tivadar követői szoktak minden jó embert összetéveszteni.
• Ádám: (A közönséghez) Valaki szóljon az írónak! Megbuggyant egészen? Honnan tudhatnák ezek a szellemi magaslatok, hogy ki is az a Herzl Tivadar? Játsszuk vissza!
• Ádám: Assziv kussztáj! Radavit Lzreh a za si ik gyoh, kotalsagam imellesz a keze kántahdut nannoh? Neszége tnaggyubgem. Kanóri za nojlósz ikalav!
• Lojális úr: inetszeszevétesszö trebme ój nednim katkosz iőtevök Radavit Lzreh, ajdut.
• Lojális úr: (Ádámról már tudomást sem véve.) Kérnek még egy pohárral az Urak?
• Zahorka: Később! - Amikor a hölgyek is itt lesznek. (Ádám kiviszi a virágot a konyhába.)
• Papa: Hogy megy a sorod, János fiam! - Mivel foglalkozol manapság?
• Zahorka: Pártkapcsolatokban utazom, kérlek. Ez ma a legjobb üzlet. - A rekettyéni Csárda csak a felszín, sokkal több a lehetőség, - csak figyelni kell és élni az alkalommal.
• Papa: Hát, derék ember vagy, fiam. - Nem úgy, mint... (a konyha felé legyint.)
• Zahorka: Éva boldog? - Tudod, milyen sokat jelent nekem.
• Papa: Én nem értem a nőket, fiam. - Ma sem értem, miért nem veled...
• Zahorka: Én sem értem. De hidd el kérlek, hogy elérem, amit akarok. Most nyerő szériában vagyok!
• Papa: Akkor igyunk még egyet a győztesekre! (Lojális úr már ugrik is. hogy töltsön. Mama lép be, hatalmas vázában hozza a narancssárga gerberákat.)
• Mama: Már megint rosszalkodsz, papa? (Lojális urat egy intéssel visszaparancsolja.)
• Zahorka: Én inkább rágyújtanék egy jó szivarra egy jó kávé mellett. Papa, kérlek, van itthon szivarod?
• Papa: Röstellem fiam, de megfeledkeztünk róla, hogy mennyire szereted!
• Mama: Majd én készítek kávét. Ádámot elküldjük szivarért... Éva, lelkem! Te addig szórakoztasd a férfiakat!
  (Ádám a konyhából átvonul a szobába úgy, hogy ne kelljen szólnia senkihez...)
• Éva: Egy pillanat, Mama! (Azzal Ádám után megy. A szoba ajtaja nyitva marad. A konyhából egy macska rohan át a szobába, majd Éva felsikolt.)
• Éva: (csak a hangját halljuk) Jaj Istenem! Jaj Istenen! A macska!
• Mama: Jaj, mi történt!
• Éva: Egy madár után ugrott, és leesett az erkélyről!
• Mama: Jaj Istenem!
• Éva: Egy paradicsomkaró! Istenem! Felnyársalta!
• Mama: Jaj Istenem! - Miért volt nyitva az erkélyajtó!?
• Éva: Ádám levegőzött.
• Mama: Ádám.....

 

Sötét....

 

3. közbevetés:

(Ádám jön be az üres nappaliba. A szobából és a konyhából fény szűrődik be. - A nappaliban csak egy álló lámpa ad gyenge fényt. Ádám a kanapéra ül, távkapcsolót vesz a kezébe, és bekapcsolja a televíziót.)

Műsorvezető: Ez a hetes csatorna. Maradjanak velünk, mert a reklám után kezdődik a „Mindhalálig Reality Show”! - Ez a leghaláibb reality! ez az élet showja... (A Mama kiabál be a konyhából, és Éva is felel rá a szobából.)

Mama: Kapcsold ki azt a szemetet!

Éva: Ádám! Ne bosszantsd a Mamát!

Ádám: De nagy az egyetértés... (Azzal kikapcsolja a tévét, felkel a kanapéról és a kijárat felé indul...)

Ádám: Sétálok egyet. Majd jövök. (Kimegy, csapódik az ajtó.)

Éva: Ádám!

Mama: Hagyd, lányom! - Kinek hiányzik?

 

(A műsorvezető hangját csak halljuk.)

·         Műsorvezető: Ez a Mindhalálig Reality Show késő esti kiadása. És már itt ül a stúdióban a bennfentes! Köszöntöm a Mindhalálig rajongóiklubot itt, a stúdióban (ováció, kép a közönségről) - és köszöntöm őt, aki a titkok tudója. ( A képen egy magas támlájú forgószéken Lojális úr ül.)

·         Műsorvezető: Lojális úr! (ováció, hamis hangerővel) Láthatóan Ön csak egy kisember. Mi az, ami miatt mégis úgy gondolja, hogy Ön a legfontosabb játékos?

·         Lojálos úr: Jó estét! Valóban, én egy kisember vagyok, mint sok millióan. Én a hatalom alá vagyok vetve. A hatalom hatalmaskodhat felettem. Megszabhatja, hogyan éljek és boldoguljak, vagy, hogy hogyan ne.

·         Műsorvezető: A hatalom áll a kisember felett. Így a kisember nem is számít.

·         Lojális úr: Az olyanok, mint ez az Ádám, nem is számítanak. Ezek önmagukat ítélik nyomorult életre és nyomorult halálra. Ezek csak szétzilálják az országot. Ezek lázadoznak. Mert ezek gondolkodnak, kérem. Meg elveik vannak, meg erkölcseik. Ezek kérem beteg emberek, akiket ki kell iktatni, mert megbetegítik az országot, ha nem teszünk ellene!

·         Műsorvezető: Miért ennyire ellenszenves?

·         Lojális úr: Mert tudja, ezek mind mások.

·         Műsorvezető: Mások?

·         Lojális úr: Mások, mint mi.

·         Műsorvezető: Mindannyian?

·         Lojális úr: Nem úgy, hanem úgy (az orrára mutogat) -

·         Műsorvezető: Neeem!

·         Lojális úr: De igen!

·         Műsorvezető: Leinformáltuk.

·         Lojális úr: Akkor is. (A műsorvezető néhány másodpercig keresi a szavakat, - aztán vált....)

·         Műsorvezető: Ön is kisember. Ön is a hatalom alatt áll.

·         Lojális úr: Azonban én bátran és nyíltan kollaborálok. A hatalom tőlem függ, mert én döntöm el, ki legyen hatalmon. És én azokat juttatom hatalomra, akik eltapossák az ilyeneket! Mert az ilyenek különböznek! És mi ezt nem hagyjuk!

·         Műsorvezető: De eddig nem sokat láttunk. Hogyan megy végbe a terv? (Lojális úr hátat fordít a székkel. A székre rá van terítve a zöld zubbony. A felirat jól olvasható: "Kegyelet Security". A szemüveg lekerül, a bajusz és a vadászkalap fel. Visszafordul, - s most már, mint Temetőőr jelenik meg.)

·         Temetőőr: Én mondom: a munka el lesz végezve. - A munkatársaim már felkészültek. (A közönségre mutat) Ha eddig élvezték a show-t, ezután imádni fogják! A show holnaptól halálosan komoly lesz! (Ováció..)

 

Sötét

 

 

6. jelenet.

 

Helyszín: A lakás. Ezúttal a tér három részre oszlik: a nappali, Ádámék hálószobája és az erkély.

Szereplők:

• Ádám
• Éva
• Papa
• Mama
• Temetőőr / Lojális úr

 

 

A nappaliban Éva port törölget, a Papa a tolószékben alszik, de a kezében újságot tart, a Mama narancssárga sálat kötöget. - Csöngetnek. A Papa horkanva felébred. A Mama kérdően Évára néz.

Éva: Majd én ajtót nyitok. (azzal kimegy. Kisvártatva Temetőőr úrral érkezik.)

Temetőőr: Jó napot kívánok.

Papa: Isten hozta!

Mama: Mi járatban málunk, drága temető gondnok úr?

Temetőőr: Jó híreket hoztam. - Meg ezt! - (Azzal elővesz a táskájából egy műlábat) - A drága megholt püspök úr misézős jobb lába!

Papa (elérzékenyülten): Hát itt van végre a drágaság! (Emlékeztethet Gollamra)

Mama (Könnyekkel küszködve): Hogy maga milyen nagy jót tett velünk! Hogyan is hálálhatnám meg!

Temetőőr: Mindennek megvan a maga sora. De ez még csak a kezdet! Lesz kegyed még hálásabb is!

Mama: Maga minden jót megérdemel! Maga egy drága jó ember! - (Évához.) Lányom, mi felvesszük a Papa új lábát. Te addig szórakoztasd a drága jó temető főgondnok urat!

Éva: Hogyan?

Mama: Csak csináld! Csináld! (Azzal a Papa ölébe teszi a műlábat, s kitolja a konyha melletti ajtón)

Papa (Kifelé menet): Drágaságom!

Éva: Ajánlhatok Önnek egy jó kávét. - Vagy másra vágyna?

Temetőőr: Másra sokkal jobban... De most valóban jó lesz a kávé. -

(Éva sértődötten a konyha felé indul)

Temetőőr: Két cukorral kérem... és tejjel, nem tejszínnel!

(Míg mindenki kint van, Temetőőr leül az asztalhoz, és két dossziét tesz maga elé. Szemüveget vesz föl- Lojális úr szemüvegét. - Közben Ádám érkezik meg, öltönyben, táskával a kezében.)

Ádám: Jó napot. Mi járatban?

Temetőőr: Jó dolgokat és jó híreket hoztam!

Ádám: Milyen ügyben?

Temetőőr: A Papa és a Mama ügyében.

Ádám: És az én ügyemben van már fejlemény?

Temetőőr: Sajnos, nincs. De hiszen Ön kérte, hogy még várjunk!

Ádám: Igen, öt napot. De már hetek teltek el.

Temetőőr: Tudja, annyira nehezen megy most a castingolás. Ezek négyen régi,. kipróbált szereplők. Mi tagadás: kissé már megkopottak. - De sehol sem találjuk a megfelelő ötödiket, vagy tizenhetediket, - bárkit, aki a helyükbe léphet. Pedig isten bizony mondom Önnek, sehol sem hirdettük, hogy csak hülyék jelentkezzenek.

Ádám: Tegyen végre valamit, mert ez kibírhatatlan! Vagy minden embere tehetetlen?

Temetőőr: Kis türelem, kérem! Csak egy kis türelem. Meg lesz elégedve, illetve, lenne, ha a munka elvégzése után beszámolhatna az érzéseiről. De ezt Öntől sohasem tudhatjuk meg.

Ádám: Mikor?

Temetőőr: Hamarosan! - Csak ne siettessen, kérem! Ez mégiscsak halálosan komoly ügy!

(Éva érkezik, tálcán hozza a kávét és a tartozékokat: porcelán kiöntőt, cukortartót, tejszínes kancsót, poharakat, kanalakat, alátét tányérokat. Ádám nem folytatja a beszélgetést.)

Ádám: Szervusz, szívem.

Éva: Szervusz! Épp kávét főztem. Tedd csak le a táskád, és igyunk meg egy kávét. (Ádám a saját szobájuk felé indul a táskával. Csak pár másodpercet tölt ott, táska nélkül jön majd vissza.)

Éva: Nagyon sajnálom, gondnok úr, de nem volt itthon tej, csak tejszín.

Temetőőr: Látom, maga nem kedvel engem.

Éva: Higgye el, én úgy tisztelem Önt, ahogy megérdemli.

Temetőőr: Remélem, idővel megenyhül irántam. A Mama is azt szeretné.

Éva: Abban maga csak ne legyen biztos... (Vége szakad ennek a beszélgetésnek is, mivel Ádám most érkezik vissza, s ő is az asztalhoz ül. Elkezd magának kávét tölteni.)

Ádám: Isteni ez a tejszín! Kóstolja csak meg! Krémes, de mégsem nyomja el a kávé karakterét!

Temetőőr: Én sajnos nem szeretem, kérem. Csak a tejet szeretem a kávéhoz, kérem.

Ádám (vizsgálódva nézi a férfit): Olyan ismerős nekem. Mintha láttam volna más körülmények között is. - Nem dolgozik Ön a Zahorka Jánosnak is?

Temetőőr: (A szemüveget levéve) - Valakivel nyilván összetéveszt. (Azzal nagyot kortyol a kávéjába, s keserűen összerándul az arca) - Aj! De forró, s még csak cukrot sem tettem bele!

(Éva kárörvendően elmosolyodik. Mama tolja a Papát, akinek most felemás cipőkkel két jobb lába van)

Mama: Már itt is vagyunk! Kicsit soká tartott, mert különböző méretű cipőkre volt szükség. A püspök úr, - Isten nyugosztalja, - nagyobb lábon élt!

Éva: És kényelmes? - Papa! Tudsz majd rajta járni?

Temetőőr: Már hogyne tudna! (Ő maga felpattan, s sztentori hangon mondja): Mondom neked, ember: kelj fel és járj! (Papa nem mozdul) Papa! Hát magának mondom! Keljen fel, és tegyen pár lépést!

(A Papa remegő kezekkel, kapkodva keres kapaszkodót. A Mama és Éva támogatják előbb, de segítően odalép a két férfi, s könyökénél, alkarjánál fogva felsegítik a Papát, aki hátra-hátra ejti a fenekét, meg-megbillen, remeg, mint ha a nagyon magas kor miatt lenne gyenge. De végül felegyenesedik, s a két férfi támogatásával tesz pár lépést.)

Papa: Végre két lábbal állok újra a földön.

Mama: A szent magyar anyaföldön!

Ádám: Két jobb lábbal, ha jól látom.

Mama: Jobban szeretnéd, ha az apósod kétballábas lenne? A stadionok országában ő két jobb lábbal áll a földön.

Ádám: Azért nekem hiányzik a baloldal. Így egy kicsit féloldalas..... Még összegabalyodik végül. Meg aztán, hogyan különböztetjük meg a lábait? Belső jobb, meg szélső jobb? - Jobbik jobb, meg balik jobb? Vagy balek jobb?

Mama: Istentelen egy ember vagy te, fiam! Nem kell nekünk baloldal! Ez egy szent-jobb láb!

Ádám: Akkor indulhat a körmenet, Papa!

Éva: Jaj, ne vitatkozzatok már, inkább ünnepeljük meg! Mama! Ugye, most a Papa egészségére hozhatok egy kis rekettyénit?

Mama: Hozzad, lányom! Ezt meg kell ünnepelnünk!

Ádám: Rekettyénivel?

Mama: De azzal ám!

Ádám: Én nem kérek, szívem. Megfájdult a fejem.

Mama: Apósod egészségre csak tudsz tán inni egy pohár pálinkát! Hát milyen magyar ember az ilyen, aki még inni sem tud? Hát nem tudsz te uralkodni magadon?

Ádám (vonakodva, mert Éva rosszallóan nézett rá): Akkor csak egy keveset...

 

SÖTÉT

 

 

 

7. jelenet

Hálószoba. Ádám és Éva lefekvéshez készülődik.

 

 

Ádám: Jól felvették nekünk azt a hitelt.

Éva: Milyen hitelt?

Ádám: Hát a sírra.

Éva: Az a végső kötelesség.

Ádám: Most mondjam azt, hogy az a jó, ha hamar lesz az a kötelesség?

Éva: Milyen szívtelen beszéd ez?

Ádám: Szörnyű beszéd, de igaz.

Éva: ????

Ádám: Ez a tartozás kamatozik. Minél tovább kamatozik, annál nagyobb összegre rúg. Annál öregebbek leszünk, eladhatatlanabbak a munkaerő piacon. S annál kilátástalanabb, hogy képesek leszünk kifizetni. Erről a törlesztésről szól majd az idős korunk. Viszlát Karib tenger! Viszlát bejárónő! Viszlát rendszeres étkezés!

Éva: Mégiscsak a szüleim. Nem kívánhatod a korai halálukat.

Ádám: Hát nem.

Éva: Mit tehetnék?

Ádám: A Mama ellenében? Semmit. Ezt ő eldöntötte, s akkor úgy lesz.

Éva: Úgy.

Ádám: Pedig, a főnököm ma elbeszélgetett velem.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: Beszélgetett?

Ádám: Beszélgetett.

Éva: Veled?

Ádám: Velem.

Éva: És … mit akart?

Ádám: Felhívta a figyelmemet a problémámra.

Éva: A főnököd?

Ádám: A főnököm.

Éva: És … szerinte, mi a te problémád?

Ádám: Hát, … szerinte nem dolgoztam elég keményen.

Éva: Dolgoztál?

Ádám: Dolgoztam.

Éva: Ez azt jelenti?

Ádám: Azt.

Éva: Na, de mégis, miért?

Ádám: Ó, hát szerinte nekem is így lesz jobb.

Éva: Már miért lenne így jobb?

Ádám: Mert nem ér nap, mint nap kudarc. Nem leszek frusztrált.

Éva: Frusztrált?

Ádám: Mi más?

Éva: És, akkor most nincs munkád?

Ádám: Felmondási időm még van.

Éva: Az mennyi?

Ádám: Egy hónap.

Éva: És aztán?

Ádám: Úgy két hét szabadság. Időarányosan, amit még nem vettem ki.

Éva: És aztán?

Ádám: Munkát kell találnom.

Éva: De hát eddig se kellettél sehol!

Ádám: Hát, az én hajlott koromban.....

Éva: Akkor mi lesz?

Ádám: Nem válogatok.

Éva: Miből válogatnál?

Ádám: Lehetek ugye biztosítási ügynök, meg ingatlan ügynök, meg lakástakarék ügynök. No meg aztán biztosítási ügynök, meg ingatlan ügynök, meg lakástakarék ügynök. - és így tovább...

Éva: Mi lesz így velünk?

Ádám: Valamelyiket elvállalom..

Éva: De melyiket?

Ádám: Nem tudom még. - Jó lenne, ha alkalmazott lehetnék, fizetéssel.

Éva: Hogy mindig ez van...

Ádám: És majd megint hallgathatjuk anyádat: „hogy te milyen élhetetlen hülye vagy!” … Na meg, hogy „Neked meg pont egy ilyen nyúlbélához kellett menni.”

Éva: Az anyámat hagyd. Hadd beszéljen.

Ádám: Talán egyszer már meg kellene mondani neki...

Éva: Talán ez egyszer igaza van.

Ádám: Úgy gondolod?

Éva: Úgy. Holnap újra megbeszélés lesz az ünnepség miatt.

Ádám: Jó kis program.

Éva: Nem fontos itthon lenned.

Ádám: Nem is leszek. Megyek interjúra.

Éva: Milyen interjúra?

Ádám: Állás. Állásinterjúra.

Éva: Akkor holnap nyugodt megbeszélés lesz. Jó éjt! (nem ad puszit)

Ádám: Jó éjt? - Persze… Tudok is aludni! … Jó éjt.

 

 

8. jelenet.

 

Ebben a jelenetben Ádám állásinterjúkon vesz részt. A színpad, mint az 5. jelenetben, azzal a különbséggel, hogy a lakás nappalija is bejátszható.

 

Szereplők:

l  Ádám. (Állásinterjú öltözetben.)

l  Elégedett úr.(Rövid úr átöltözve, mint előbb.)

l  ) Kisfőnök úr. (Tömjén úr átöltözve, mint előbb)

l  Éva: (Mindig más utcai, vagy hálóruhában, ahogy a helyzet adja).

l  Papa: (Otthoni ruhában, sétabottal.)

l  Mama: (Otthoni ruhában).

l  Lojális / Temetőőr úr: (Lojálisként érkezve).

l  Zahorka: (Szokásosan ízléses.)

l  Bérgyilkosok.

 

 

Interjú. Egy asztal, két szék, sötét szín, szűk tér megvilágítva.

 

Elégedett úr: Jó napot! Üdvözlöm Önt! - izé (A papírokban kutat).... Magyar úr!

Ádám: Jó napot, igazgató úr!

Elégedett úr: Miből gondolja Ön, hogy megfelelő erre a munkára?

Ádám: Több mint húsz éve hasonló munkákat végzek.

Elégedett úr: Nálunk magas a követelmény. Itt tíz emberből csak egy állja a versenyt. - Ön képes győzni bármi áron?

Ádám: Tisztességgel, szorgalmasan dolgozom.

Elégedett úr: Az kevés. Mindent meg kell tenni. Képes Ön mindent megtenni?

Ádám: Mindent igen. Bármit nem.

Elégedett úr: Itt csak a minden elég. Vagy még annál is több..

 

CSENGŐ

 

SÖTÉT...

 

A nappali. - Papa bottal botorkál. A tálaló szekrényből pálinkás üveget vesz elő, iszik belőle. Zajt hall. Sietve visszateszi, s leül a tévé előtti kanapéra. Mama jön be, egy tálca süteménnyel.

 

Mama: Merre settenkedtél?

Papa: Én csak itt üldögéltem. (Mama szimatol. Hosszan, kijátszva a poénokat.)

Mama: Akkor miért van pálinka szag?

Papa: Már hogy lehetne pálinka szag?

Mama: Miért van pálinka szagod?

Papa: Már hogy lehetne pálinka szagom?

Mama: Pálinka szagod van. Ne vitatkozz hülyeségekről!

Papa: Csak nem sajnálod tőlem? Mi örömöm lenne ebben az életben? Hiszen mér fél lábbal a sírban vagyok...

Mama: Ne panaszkodj! Senkinek sincs két ilyen jó jobb lába.

Papa: Csak olyan tömjén szaga van.

Mama: Neked meg pálinka szagod van.

Papa: Mama, kérlek!

Mama: Na, egyél egy falat süteményt. Bármelyik percben betoppanhatnak a vendégek. (Papa kistányért kap, egykedvűen majszolja a süteményt. Csöngetnek. Mama ajtót nyit. Lojális úr érkezik.)

 

Lojális úr: Drága asszonyom! Tisztelt uram! Jó napot kívánok!

Mama: Üljön le, kedves fiatalember! Kér egy kis süteményt?

Lojális úr: Hogy is ehetnék édességet ezen a szomorú napon?

Mama: Szomorú nap? Mi ok volna a szomorúságra?

Lojális úr: Jaj, nagy baj érte a drága Zahorka igazgató urat!

Papa: Az én drága Zahorka elvtár... - régi jó barátom nagyszerű fiát? - Mi baj történt szegénnyel?

Lojális úr: A csárda.

Papa: Milyen csárda?

Lojális úr: Hát, a rekettyéni csárda.

Mama: Mondja már, drága fiatalember! Hát mi lett a csárdával?

Lojális úr: Az éjjel leégett.

Mama (tenyerét összecsapva): Te szentisten!

Lojális úr: Micsoda szakadás a nemzeti együttműködés szövetén!

Papa: De, hát hogy...?

Lojális úr: Valami (könnyekkel küszködik)

Papa: De mi?

Lojális úr: Valami ballib.... (A szemét törölgeti)

Papa: A gazember!

Lojális úr: Zárlat.

Papa: Milyen zárlat?

Lojális úr: Rövid.... (bőg)

Papa - Mama: ????

Lojális úr: Rövid zárlat volt a konyhán. - A közbeszerzés útján beszerzett kávéfőző gép. - Nemzeti forrásból származott, s most vége.

Mama: - És minden?

Lojális úr: Csak korom és üszök.

Papa: Hú, a kutyaúristenit! (Mama a szájára csap.)

Mama: Te szentségtelen! - A misézős jobb láb van rajtad! Ne beszélj így, mert elkárhozol!

Papa: Akkor most hol?

Lojális úr: Mit hol?

Papa: Hát az ünnepség. A születésnapom!

Mama: Te csak magadra gondolsz?

Papa: Meg a kedves vendégekre. - Hol tartjuk?

Lojális úr: Hát itt.

Papa: Itt?

Lojális úr: Itt, e. - (körbemutat)

Papa: Itt?

Mama: Itt! - Hát persze, hogy itt! Csak ugye itt kevesebben férünk el.

Lojális úr: Mi kérem, mindenre gondoltunk már. Nekünk az a dolgunk.

Mama: Kiknek?

Lojális úr: Hát nekünk, akik a nemzet nagyjait szolgáljuk.

Mama: Na, mindegy is. Mit gondoltak ki?

Lojális úr: Csak a legkiválóbbakat hívjuk meg. Akik rajta vannak a listán.

Papa: Milyen listán?

Lojális úr: Listát mondott? Nem létezik semmilyen lista. Kérem, mi ilyet sohasem állítottunk. De mi mindenkit ismerünk. (A táskájából új vendéglistát vesz elő.) Itt az új vendéglista.

Mama (átfutja): Hát ez rövidebb.

Lojális úr: De annál értékesebb. Nincs az a néhány zavaró elem sem.

Mama: A lányomat látom. Hát a vejem?

Lojális úr: Az meg ki?

Mama: Igaz is. Senki.

Lojális úr: És a kéteringet a Zahorka cég állja.

Papa: Milyen inget?

Mama: Ne mutasd már ki, hogy ennyire buta vagy! - Fiatalember! - Mit is áll a Zahorka cég?

Lojális úr: Tudja, hozzuk az edényeket, asztalokat, székeket. A zételt, a zitalt, a pincéreket. - Aztán mindent szépen elviszünk, kitakarítunk. Maguknak egy szalvétát sem kell összehajtaniuk, egy poharat sem kell elmosogatniuk.

Papa:Az sokba van?

Lojális úr: A nemzet ajándéka. Maga csak legyen nyugodt. Semmiért nem kell fizetniük. Egyszer talán majd kérünk valamit, ahogy az egy családban megesik.

Mama: Na, csak meséljen még, fiatalember!

Lojális úr: No, kérem. Ez még nem a végleges sorrend. (A kiejtési nehézségekbe beletörik sokszor a bicskája. ) Konyakos, kacsazsíros, kacsamájas pástétom friss, lenmagos házikenyérrel és kerti zöldségekkel. Zöldfűszeres bélszínérmék bazsalikomos vargányamártással. Bélszín baconnal, hagymával és sajttal sütve. Rozmaringos borjúragu leves. Tárkonyos csirkeragu leves. Korianderes sajtleves tortilla chipsszel. Sajttal, sonkával töltött sertésbordák, Aszalt szilvával és sajttal töltött csirkemellek, Vasalt csirkecombok, Rántott sajt és Rántott hal tartármártással, Cigánypecsenye, Rántott sertésszelet, Rántott karfiol, Chedar sajttal töltött jalapenó paprikák, Grillezett csirkeszárnyak mézes-chilis mártogatóval, Serpenyős zöldség, Juhtúrós sztrapacska, Vegyes savanyúság, cipóban sült füstölt csülök zöldségekkel, tormával, mustárral. Sült libacomb pezsgős káposztával, hagymás törtburgonyával. Parasztsonkával és sajttal töltött jérce bundázva, Fokhagymás sült sörös csülök, Narancsos roston sült szójás csirkemell, Grillezett hátszín szeletek, Salátamix, Grillezett zöldségek, Lecsós burgonya tallér, Jázmin rizs. kacsamell mézes dióbéllel, bazsalikomos szamócamártással. Balkán húspogácsa juhtúróval töltve. Borjúpaprikás tojásos nokedlivel. Erdei gombás bélszínragu. Szarvasgerinc erdei gyümölcsmártással. Bárányborda mentával, házi burgonya fánkkal és grillezett zöldségekkel. Lazac steak parajos gnocchival. Padlizsánkrém pirítóssal, friss zöldségekkel. Libamáj Terrine vegyes salátával. Sushi falatkák. - Egészben sült pisztráng petrezselymes burgonyával. Napon szárított paradicsommal, parmezánnal töltött csirkemell, bacon-nel sütve, kapribogyó mártással, jázmin rizzsel. Vaddisznó pörkölt erdei gyümölcsmártással. Bárányborda mentával, házi burgonya fánkkal és grillezett zöldségekkel. Kemencés túrótorta fahéjas almapürével. Házi ’csokicsoda’ pálinkás meggyel. Házi almás pite vanília mártogatóval. Tiramisu golyók.

Papa: Hú, de megéheztem. Nem kér egy kis pálinkát? Rekettyéni! Anyukám, hozz egy kis pálinkát!

Mama: Én addig egy tapodtat sem teszek, amíg be nem írja a fácánlevest!

Lojális úr (jegyez): Fácánleves.

Mama: ...és pacalt.

Lojális úr: Igenis. Pacal.

Mama: Na, akkor beszéljünk az italokról! (Azzal kimegy a konyhába italért és poharakért.)

 

Ádám érkezik.

 

Ádám: Jó estét!

Lojális úr: Jó estét, fiatalember! (Ádám gyanakodva néz az arcába)

Ádám: Nem láttam én magát más körülmények között is?

Lojális úr: Kérem, én mindig a Zahorka úr szolgálatában álltam.

Ádám: Zahorka nem volt mindig úr.

Papa: Hogy mondhatsz ilyet, te nyikhaj?

Ádám: Senki sem születik úrnak...

Lojális úr: Hááát, hooooo, háááá....

Papa: Vedd tudomásul, aki úr, az Istentől elrendeltetetten úr. Ezt nem értitek meg, ti ... senkiháziak!

Ádám: Mindegy. Látom, hat a rekettyéni. Éva? (Mama érkezik a jókonyhából.)

Mama: Éva? Vásárolni ment. Későn jön haza. Később majd adok vacsorát. (Ádám bemegy a saját szobájukba.) No, drága fiatalember, akkor beszéljünk az italokról!

 

SÖTÉT

 

 

9. jelenet.

Szín: Nappali. Gyenge világítás. Azt kell érzékeltetni, hogy késő este van, csak a bekapcsolva felejtett televízió ad fényt. A kanapén a Papa alszik hortyogva. Az asztalra dőlve Lojális úr alszik. Illetve, Lojális úr valami zörgésre felfigyel, majd az ablakhoz megy. Kitárja azt, Tömjén úr mászik be, esetlenül, többször sikertelenül próbálkozva.

Lojális úr: Mit csinál itt, maga szerencsétlen?

Tömjén úr: Maga az? Bajusszal jobban néz ki.

Lojális úr: Én vagyok. Én. Csak ne szarakodjon már!

Tömjén úr: Az alany még nem vacsorázott. Gondoltam, jól esik majd neki egy ital.

Lojális úr: Na, jöjjön. Készítse. (Tömjén a konyhába megy. Lojális Temetőőrré alakul: szemüveg le, bajusz és kalap fel. Bekopog Ádámhoz.)

Temetőőr: Uram!

Ádám: Tessék!

Temetőőr: Kérem, van itt egy régi jó munkatársam. Névnapja van éppen. Az öregek már kimerültek, alszanak. Gondoltam, koccinthatna velünk az egészségére. (Ádám borzasan félig begyűrt trikóban jön elő.)

Ádám: Bocsásson meg, már aludtam. Ön itt?

Temetőőr: Ott vagyok, ahol lennem kell.

Ádám: Miről van szó, kérem?

Tömjén úr: (tálcán három furcsa poharat hoz) Rólam van szó! Meg erről a különleges, francia koktélról. Ugye, koccint velünk?

Ádám: Hátha jobban alszom majd tőle...

Tömjén úr: Abban biztos lehet! (Temetőőrre kacsint.)

 

Temetőőr (elveszi a középső poharat. Tömjén Ádámot kínálja. Ádám jobb kezével nyúl a tálca - felőle nézve - jobb oldala felé.)

 

Tömjén: A baloldalit szántam Önnek. Hiszen, az illik is Önhöz! (Ádám hezitál, majd a másik poharat veszi el, ami neki baloldalra esik.)

Tömjén (a foga között): Nekem bal, te balek, nem neked.

Ádám: Hát akkor, Isten éltesse, jó uram. (Tömjén kényszeredetten emeli fel a poharat.)

Temetőőr: Egészségére!

Ádám: Fenékig! - (Fel is hajtja. Temetőőr is komótosan kiissza. Tömjén küszködve nyeli az italt, de végül mind megissza.)

Ádám: Hát akkor, isten éltesse sokáig. - Ha nem haragszanak, én megyek is aludni. Jó éjszakát. (Kimegy)

Temetőőr: Mit áll ott, mint aki beszart?

Tömjén: A bal, nem neki, hanem nekem. Micsoda balsors!

Temetőőr: Mit makog itt nekem?

Tömjén: Hogy fel lett cserélve. Én ittam meg a mérget.

Temetőőr: Te szentséges kurva-szűz atya-mária! Mit csináljak én most magával?

Tömjén: Hamar! Hamar! Itt van az ellenméreg. Csak egy kis vizet! Egy pohár... (Temetőőr a konyhába rohan, pohárban vizet hoz. Tömjén remegő kézzel folyadékot tölt bele egy fiolából, s küszködve megissza. Aztán a földre zuhan, vonaglik, nyög.

Temetőőr: Meg ne haljon már nekem! Hogy viszem ki innen azt a büdös, nagy seggét!

Tömjén: Az istenért! Ne kiabáljon velem! A fejem úgy hasogat, hogy beleőrülök.

Temetőőr: Hát akkor most mi lesz?

(Tömjén felpattan, mint egy atléta.)

Tömjén: Más tünet. Az szent. Egészen más tünet! (Futva beront a WC-be. A közönséget nyögések és WC öblítések sokasága szórakoztatja. Végül Tömjén előtámolyog, kilógó inggel, lecsúszni készülő nadrággal, izzadtan, ziláltan. Temetőőr a bűzre fintorog.)

Temetőőr: Maga aztán ezt szarul intézte.

Tömjén: Jaj, hogy ezt mondta! (Visszarohan. - Zajok. mint előbb)

 

Sötét

 

 

4. közbevetés.

Televíziós adásrészlet... A stúdióban: Műsorvezető, Tömjén úr, Rövid úr, Temetőőr.

 

Műsorvezető: Temetőőr úr! Mi történt az emberével?

Temetőőr: Kérem, A tényállás fennforgása folytán az a helyzet foganatosíttatott, hogy a méreg a beleiben elműködött. Az eredményesség tekintetében előbb hullámzóan stagnált a beállott állapot, aztán a stabil tendencia lefelé kulminált, s ott megállapodott, ahogy végül Tömjén úr belei is.

Műsorvezető: Ön ugye azelőtt rendőrségi fogalmazó volt?

Temetőőr: Ez a tény is megáll, mint ahogy az is, hogy Magyar Ádám a pohár elvételekor kétségkívül elkövette az állambiztonság veszélyeztetésének bűntettét.

Műsorvezető: Mit veszélyeztetett? Én csupán Tömjén úr méltóságát láttam veszélyben.

Temetőőr: Ön is tudja, s a nézőknek is tudniuk kell, bár ez titok, hogy kiváló munkatársaim nem senkik, hanem igenis valakik, mindenkinél valakibbek, így ha azt mondom, hogy azt veszélyeztette, az úgy is van. Tetszik érteni, ugye? (Közönség: Óóóó-ó)

Műsorvezető: Hogy érzi magát, Tömjén úr?

Tömjén úr: Hááát úgy, de büszkén, kérem. Szent, alázattal telt büszkeséggel a szívemben, hiszen csaknem az életemet adtam a küldetésért. (Ováció)

Műsorvezető: Nem egy buta hiba miatt került bajba? (Közönség: Pfújjolás!)

Tömjén úr: Bárhogy is történt, Isten akarata szerint ... - (Rövid úr közbevág.)

Rövid úr: Emberek! Senki sem kérdőjelezheti meg, hogy ez egy keresztény ország. Keresztény országban egy keresztény küldetés. Tömjén úr egy hitetlen ármány áldozata lett.

Műsorvezető: Önnek is jó estét, Rövid úr!

Rövid úr: Jó estét, emberek!

Műsorvezető: Köszönjük az értékes felvetést, erre még visszatérünk, de előbb hadd kérdezzem az akció hősét (kuncog), miért nem fúvócsővel próbálkozott?

Tömjén úr: Én is kérdeztem, hosszas penitenciám közepette, hogy miért? A nyílhegy békám náthás lett, s a megnövekedett váladékozás folytán felhígult a mérge. Miközben őt gyógyítottam, óhatatlanul érintkeztünk. Így enyhe kettőslátásban is szenvedek.... és az a szédülés! Szinte minden percben térdre hullok. Így tehát maradt a hagyományosabb módszer. (Közönség: csalódott Óóóóó!)

Műsorvezető: A szavazatok alapján Ön kiesett. Mihez kezd most?

Tömjén úr: Ha már úgyis ennyiszer térdre esem, majd koalícióra lépek. Rövid úr bizonyára kegyes lesz.

Műsorvezető: (a másikhoz fordulva) Rövid úr?

Rövid úr: Mi mindig is a keresztény nemzeti, polgári alapokon állva... - S az egyház tekintélye a nemzet üdvére... - na, szóval úgysincs fővadászunk!

Műsorvezető: Fővadász?

Rövid úr: Tudja! - Aki kiugrasztja Hófehérke torkából az almacsutkát!

Műsorvezető: Jó, jó, de mit keres a Fővadász Hófehérke torkában?

 

(Ováció.....)

 

 

10. jelenet.

Állásinterjú.

 

Szereplők:

• Ádám

l  Elégedett úr: (Rövid úr átöltözve, mint előbb.)

l   Kisfőnök úr. (Tömjén úr átöltözve, mint előbb)

l  Jókáder Asszony: (Kalapos hölgy átöltözve, mit előbb.)

l  Topmanager Asszony: (Éva átöltözve, mint előbb.)

 

 

Elégedett úr: Kérem, fáradjon be! (Ádám belép a megvilágított térre. Elégedett úr és Kisfőnök úr ül az asztalnál.))

Ádám: Jó napot kívánok:

Elégedett úr: Magyar Ádám, ugye? Foglaljon helyet.

Ádám: Köszönöm. (leül)

Elégedett úr: Kisfőnök úr beszámolt a kiválasztási folyamat eddigi eredményeiről. (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.)

Ádám: Értem.

Kisfőnök úr: Nyilván tudja, hogy Ön a legtöbb munkatársunknál idősebb. (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.)

Ádám: Tényszerű ismeretem erről nem volt, de a benyomásaimmal ez egybevág.

 

CSENGŐ. Sötét, helycsere.

 

Háeres úr: Mivel Ön túlképzett, s hogy úgy mondjam, túlkoros kissé, nos, ezek ellenére is alkalmaznánk esetleg, ha... (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.)

Ádám: Ha..?

Háeres úr: (Az asztalon fekvő dossziét kinyitja, egy papírlapra ír valamit, s Ádám elé csúsztatja.) Ez az ajánlatunk.

Ádám: Ennyi? (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.) - ...Akarom, mondani, ez igazán megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltak. De ez sokkal kevesebb, mint amiről korábban beszéltünk.

Elégedett úr: Igaz, kérem, de Ön sokkal tapasztaltabb és felkészültebb, mint a többi munkatársunk. Nem lenne méltányos velük szemben, ha Ön ennyivel jobb esélyt kapna.

Ádám: Próbálom követni, de... megmagyarázná, kérem?

 

CSENGŐ. Sötét, helycsere. (Jókáder Asszony)

 

Jókáder Asszony: Öntől joggal várunk nagyobb teljesítményt. A nagyobb teljesítmény pedig nagyobb jövedelemmel jár. Öntől elvárjuk a nagyobb teljesítményt, de nem engedhetjük meg, hogy ennyivel többet keressen. Ez ellenkezne a vállalati kultúránkkal. Úgy számoljuk, Ön így keres majd közel annyit, mint a többi munkatársunk.

Ádám: Értem. tehát tőlem nagyobb teljesítményt várnak kevesebb pénzért.

Jókáder Asszomny: Pontosan. Így korrekt. (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.) Kérem, fogadja el a jóindulatunkat, hiszen alkalmazni kívánjuk önt, ami az ön korát figyelembe véve...

Ádám: Nem tartja ezt méltánytalannak?

 

CSENGŐ. Sötét, helycsere. (Topmanager Asszony)

 

Topmanager Asszony: Meg vagyunk győződve arról, hogy ez egy igen jó ajánlat. Az Ön korát figyelembe véve... (Jelentőségteljesen elhallgat. Kínos csönd.)

Ádám: (Golyóstollat vesz elő. Némi gondolkodás után ő is leír egy számot a papírra. Átcsúsztatja.) Mit szólna ennyihez?

Topmanager Asszony: Nem a piacon vagyunk, kérem! - Mi ennyit ajánlunk. - Ez egy segély, kérem. Megmentjük Önt! - Mert mi kérem, senkit sem hagyunk az út szélén! - Der, ha gondolja, maradhat munka nélkül is. - Nos, hogy gondolja?

Ádám: (Egy ideig hallgat) - Kaphatnék, kérem 24 órát?

Topmanager Asszony: Nem! Erre nemet kell mondanom. - Ez az ajánlat csak ma érvényes. - Itt az idő, most vagy soha!

Ádám: Talán...

 

CSENGŐ. Sötét, helycsere. (Elégedett úr, Kisfőnök úr)

 

Elégedett úr: Eddig elégedett voltam Önnel. Magyar! Döntse el végre, hogy velünk van, vagy ellenünk! Ha nincs velünk, ellenünk van! Mi pedig nem fordíthatunk hátat gyáván az ellenségnek! Akkor, kell a munka, vagy le is csút, fel is csút?

Ádám: Próbaidő?

Elégedett úr: Na azt próbálná meg? Azaz: természetesen, hat hónapig mi bármikor. Indoklás nélkül. - De ne gondolja, hogy maga is.

Ádám: Nem gondolom.

Elégedett úr: Rendben. Akkor hétfőn!

Ádám: Nyolckor?

Kisfőnök úr: Hova gondol? - Félnyolckor! Nyolckor kezdődik a munka. Előtte ima-félórát tartunk. Ez a mi vállalati kultúránk.

Ádám: Megértettem. Tehát fél nyolckor...

 

sötét...

 

A nappaliban Papa és Mama televíziót néz. Mama kötögeti a narancsszínű sálat. Papa egy kis üveget rejteget a zsebében, többször megpróbálja észrevétlenül elővenni, de a Mama mindig olyan mozdulatot tesz, mint aki felfigyelt rá, ezért a kísérlete az ivásra folyton meghiúsul.

 

Műsorvezető: Kérem, szavazzanak!

Ha önök úgy gondolják, hogy Hosszú úr (Kép Hosszú úrról) lövi le Ádámot, tárcsázzák a 1791-es számot.

De ha inkább annak adnak nagyobb esélyt, hogy Rövid úr kaszabolja majd le (kép Rövid úrról), akkor tárcsázzák a 1792-t.

Ha annak adnak igazán esélyt, hogy a Kalapos hölgy döfi őt át, tárcsázzák máris a 1793-at.

Ha viszont Tömjén úr mérgében bíznak, hát akkor csalódniuk kellett. Rá már ne szavazzanak. Illetve, szavazhatnak mégis a Rövid-Tömjén-koalícióra!

Azonban, ha önök a titokzatos ötödik vadászt tartják a legesélyesebbnek, hááát akkor Önök nagyon optimisták. A hetes csatorna hetedhét casting után sem tudott újabb alkalmas jelöltet találni. Nagy Alekszandrikosz vállalta volna, ..és Bozont Tünde is. De az elvárások magasak! - Ezek Majoroskai magas....

 

(A bejárati ajtó felől hallatszik zaj. Ádám próbál bejutni, de nem sikerül neki.)

 

Ádám: Éva! Papa! Mama! Van itthon valaki?

 (A Mama sietősen kikapcsolja a televíziót, és kimegy ajtót nyitni. Még visszaszól)

Mama: (Halkan, hogy az érkező na hallja meg) Papuskám, vedd elő gyorsan a keresztrejtvényt, osztán fejtsed! (Papa előbb a kis üvegből iszik, aztán valóban kinyitja az újságot, s nagyon igyekszik elmélyült arcot vágni. Közben Ádám érkezik a Mama nyomában.)

Ádám: Még jó, hogy a nappaliban voltak. Mondtam már, hogy ne akasszák be mindig azt a láncot! Ha nem hallottak volna meg, kiabálhatnék a lépcsőházban, ki tudja meddig...

Mama: Jaj, édes fiam, hát a biztonságunkkal nem törődöl?

Ádám: Törődöm én, azért is szereltem fel azt a német zárat. Erősebb az, mint a lánc.

Papa: Hogy te mindig feleselsz! Idős emberek vagyunk, megszoktuk, hogy vigyázni kell magunkra. Mert hát kire is számíthatnánk?

Ádám: Na, a lényeg, hogy itthon vagyok. (Amazok csodálkozó, kérdő arccal összenéznek.)

Ádám: Éva?

Mama: Hogy, Éva? (zavartan nevet egy picit) - Hivatalos ügyeket intéz, még délután ment el. Későn jön.

Ádám: (Az órájára néz) De hát milyen hivatal van nyitva még ilyenkor?

Mama: Jaj, hát van, amit nem hivatalosan könnyebb elérni a hivatalnál. -Nekünk nem mondta, te meg azzal ne törődj! Hozok neked vacsorát. (Kimegy a konyhába)

Papa: Na, aztán van-e már munkád?

Ádám: Van valami. Hétfőn kezdek.

Papa: Aztán milyen?

Ádám: Mit mondhatnék. nem az igazi. ... az a nemzeti cég, tudja, hát, kissé kreatívan értelmezik a... mindent. (Mama érkezik, egy tálcán zsömlét, margarint, felvágottat, evőeszközt és félig érett paradicsomot hoz.)

Mama: Ádám, fiam, - Éva későn jön. Ezért adok neked vacsorát. Jó étvágyat. (Ádám az asztalhoz ül.)

Ádám: Nem gondolja, hogy ezek a paradicsomok még éretlenek?

Mama: Hogy lennének éretlenek? - Szép narancssárgák.

Ádám: Hát ez az. - A paradicsom vörös, amikor megérik. Tetszik tudni, eredetileg falusi gyerek vagyok...

Mama: Hát ilyen szentségtörést mondjál egy magyar otthonban! Már hogy lehetne vörös? - Magyar ember asztalán nem lehet vörös! A nemzet üdvének színében pompázik! - Becsüld meg! Ennél jobb már nem is lehet!

Ádám: Napsütéses időben az ablakpárkányon még érne biztosan...

Papa: Ne viselkedj már ilyen értetlenül! Mostan ezt a színt kell szeretni! Na, ne idegesítsd fel  azanyósodat! Egyél! Jó étvágyat.

(Ádám enni kezd, a paradicsomot is kóstolja, de nyilvánvaló, hogy nem ízlik neki, halkan mormol, miközben a szín elsötétül...)

Ádám: Vörös káposzta, vörös cékla, vörös bab, - még, hogy a....

 

 

 

11. jelenet.

 

(A nappali. Éjszaka. Ablak zörgés hallatszik. Temetőőr kívülről kinyitja az ablakot, - bemászik. Körülnéz, aztán a kezét nyújtja az újabb érkezőnek.)

Temetőőr: Csak óvatosan! Csak halkan! (Kalapos Hölgy mászik be az ablakon. Fiatalosabb lett, a haja színe is más. Küzd a szűk szoknyával. A Temetőőr egy széket hoz, hogy a párkányról le tudjon lépni.)

Kalapos Hölgy: Miért nem lehet ezt normálisan? - (Aztán a háta mögött tolakodó felé intézi) Nem lehetne normálisan? (Hosszú úr érkezik)

Hosszú úr: Ha tud jobb megoldást, mondja meg!

Kalapos Hölgy: Maguk mind azt képzelik, hogy ebben a férfiak jobbak. (Rövid úr botlik be az ablakon)

Rövid úr: (Pocakosabb, slamposabb.) Na, kérem, ebben van tapasztalatom. Mert én kérem öt nővel élek egy fedél alatt. Hát én csak tudom.

Kalapos Hölgy: Mit tud maga, nyikhaj?

Rövid úr: Tudom, hogy mire a legközelebbi kiszavazó show adásba megy, az emberek már nem is fognak emlékezni magára. Majd egymástól kérdezgetik, hogy a szerző kire gondolhatott! Magát elfelejtik! Én meg nem foglalkozom nőügyekkel.

Kalapos Hölgy: Úgy? Nem emlékeznek? Talán maga megbűvöli őket?

Rövid úr: De meg ám!

Temetőőr: Na, ne kampányoljanak már! Bújjanak el, aztán győzzön a jobbik! (Amazok rosszallóan néznek) Akarom mondani: győzzön a legjobb!

 

(A vadászok elbújnak. Kalapos Hölgy a konyhába megy. Hosszú úr és Rövid úr a Papa és a Mama szobájába húzódik be. A Temetőőr, mint egy karmester, elhelyezkedik a bejárat felől, ahol egészen az árnyékba tud húzódni. csak akkor látható, ha előre lép. Ádámék szobájában telefoncsöngés hallható. Felkapcsolódik a villany. Ádám pizsamában kioson a nappaliba, hogy másokat nem zavarva beszélhessen.)

 

Ádám: Szervusz, Kiskoma! - Csak nincs valami baj? .... Értem... de már jobban van, ugye? - Reggel felhívom őket is - Hogy mikor? - Megbeszéljük Évával. ... Talán a hétvégén. - Jól van, aludj jól. Vigyázz magadra!

 

(Nagyot sóhajt, aztán elindul a konyhába. Temetőőr észrevétlenül előre lép, és int a konyha felé, mint egy karmester. Az ajtó becsukódik, majd nyílik is újra, s Kalapos Hölgy surran ki rajta. A kalapjához nyúl, és kihúzza a kalaptűt. Megkerüli az asztalt. Rövid úr elősettenkedik a Mama szobájából. Hosszú úr is előre lép, és elhessegető mozdulatokat tesz Rövid úr felé, aki viszont rálegyint. Ádám gyanútlanul érkezik egy pohár vízzel. A két bérgyilkos körülötte settenkedik. Ádám valamit észrevesz, de mivel mindenki megáll egy-egy sötét ponton, nem lát meg senkit. Elindul a hálószoba felé. Kalapos Hölgy döfésre emelt kalaptűvel követi. Rövid úr pillangó kése fémesen zörren, ahogy kinyitja. A két bérgyilkos egymással szembefordul. Ádám egy pillanatra megáll, ásít, megdörzsöli a szemét, aztán bemegy a szobába. A két bérgyilkos egymás felé döf. Kalapos Hölgy lehanyatlik. A Temetőőr dühösen, mégis halkan ront be a középre.)

 

Temetőőr: Mit csinál maga itt? - Még nem maga jött volna!

Rövid úr: Én nem várok a soromra, amíg ezek szerencsétlenkednek. Ide határozott vezető kell, aki nem fél leszámolni az ellenségeivel!

Temetőőr: Ellenségeivel? Nem ellenség csak ellenfél. Rivális. Ismeri ezt a szót?

Rövid úr: Már nem. Én kérem megtanultam, hogy ha ledöfhetem azt, aki az utamban áll, akkor nem habozhatok.

Temetőőr: És én most mit csináljak?

Rövid úr: Takarítsa el! Magának van egy országnyi temetője, nem?

Temetőőr: De. Van. Így tényleg temető lesz az egész országból.

 

(Temetőőr a Kalapos Hölgyet a hátára fordítja, aztán a hónalja alatt átnyúlva, a kezeit összekulcsolva elkezdi kivonszolni a bejárat felé. Mikor már nem hallhatja, megzörren az ablak. Rövid úr odalép. Kinyitja. Tömjén úr hajol be.

 

Tömjén úr: Nyerésben vagyunk, Főnök! (Összepacsiznak a levegőben)

Rövid úr: Igen. Nyerésben vagyok.

Tömjén úr: Csak így tovább, Főnök! Majd imádkozom a győzelméért.

Rövid úr: Az jó lesz. tegyünk úgy, mint a jó keresztények. (Azzal kis erőszakkal újra becsukja az ablakot.)

 

(Ádámék szobájában újra felgyullad a villany. Éva jön ki köntösben. Nyitva hagyja a szoba ajtaját. Ő is a konyhába megy. Hosszú úr elősettenkedik. Erős szemüveget tesz föl és egy hosszú karabélyt húz elő a ruhájából. Az ebédlőasztal mögé térdel, a fegyvert kitámasztja és céloz. Rövid úr mögé oson. Hosszú úr igazít az irányzékon, lőni készül, de ekkor Rövid úr vese tájékon a hátába döf. Hosszú úr az asztal alá zuhan. Rövid úr a Mama szobájába oson. Éva az egészből semmit sem vesz észre. Visszatér a konyhából, s bemegy a fürdőszobába. Rövid úr az ablakhoz oson, kicsit megkoccantja. Tömjén úr kívülről kinyitja, s a kezét nyújtja, hogy Rövid úr kimászhasson. Majd becsukják az ablakot. Éva a fürdőszobából érkezik, kicsit fülel. az ablakhoz megy, s a kilincset megfogva meggyőződik róla, hogy jól be van zárva. Azzal a szobába megy, s becsukja maga mögött az ajtót. Hamarosan a Temetőőr érkezik. Pisszeg. Semmi válasz. Benyit Papa és Mama szobáiba. Majd meglátja az asztal alatt fekvő Hosszú urat. Odalép. Letérdel mellé.)

 

Temetőőr: Tessék, még egy halott. Ezt meg vesén szúrta.

 (Hosszú úr nyöszörögve megmozdul)

Temetőőr: Maga él?

Hosszú úr: Élek, ha egy ideig még azt hiszik, hogy szíven szúrt az a...

Temetőőr: Na, tűnjünk el gyorsan. Még vissza kell jönnöm, hogy feltakarítsam a vért...

Hosszú úr: Csak lassan. Nagy sebet kaptam.

Temetőőr: Tudja, van nálunk egy szép nagy kripta. Akár egy villa, csak nagyobb részt a föld alatt van. Underground, tudja. Ha már úgy is eltemették, ott meghúzhatja magát, amíg jobban lesz. Nem tetszik nekem ez a sok vér, de majd úgy teszek...

 

Lassan vonszolni kezdi... - sötét.

 

5. közbevetés:

 

Televíziós adásrészlet... A stúdióban: Műsorvezető, Kalapos Hölgy, Hosszú úr, Rövid úr.

 

Műsorvezető: Ez a Mindhalálig Reality Show! A leghalálibb élő valóságshwo! S ma volt a leghalálosabb! Köszöntöm a stúdióban vendégeinket, élőket és holtakat! (Ováció) Hosszú úr, kérem! Hát mi ez?

Hosszú úr: Jó estét kívánok. Hát semmi! Nézzük meg, melyikünk hogyan élte túl, amikor játékban volt. Ha Rövid kolléga szerint ez lenne a válasz a versenyhelyzetre, csak azt mondhatom neki, hogy nem készült fel megfelelően belőlem. Lehet, hogy ma ő engem vesetájon, szíven szúrt, de ne gondolja, hogy soha többé nem leszek már játékban. Ha azt gondolja, hogy mindig minden úgy működik, ahogy ő ma azt alakítja, akkor érik még majd meglepetések.

Műsorvezető: Mit szól ehhez Rövid úr!

Rövid úr: Jó estét, emberek! Hosszú úr és nemzetközi nagytőkés barátai, akik őt támogatják, azt híhetik, hogy ez itt Brüsszel, meg Európa, meg demokrácia! De ez itt nem Brüsszel! Ez itt nem Európa! Ez itt nem demokrácia! - Ez a mi szabadságharcunk! Itt mi vagyunk itthon. Ez itt a mi hazánk! Ez nem Hosszú úr hazája! Ez nem a demokrácia hazája! Ez nem az európaiak hazája. Ez Agyarisztán!

Hosszú úr: Nem úgy van az, kérem! Ha rövid úr nem lenne gyáva, akkor szemtől szembe állna ki, s nem hátulról támadna alattomban, hanem úgy, mintha férfi lenne! Mert nem az. Kérem, ezt ki kell mondani: nem az! (Pfújolás, Ováció, ricsaj)

Műsorvezető: Mit szól ehhez, Rövid úr?

Rövid úr: Hát ez elég tréfás megjegyzés. Hosszú úr is meggyőződhetne férfiúi mivoltomról, csak hát halott.

Műsorvezető: Közben megérkezett a stúdióba a másik áldozat.

Kalapos Hölgy: Jó estét kívánok!

Műsorvezető: Mi történt Önnel?

Kalapos Hölgy: Most, hogy ez az esemény lezajlott, be kell látni, tőlem ma, ebben a helyzetben ennyi tellett. Ez vereség, amelyet beismerek. Az eredmény mindig a győztest igazolja, bárhogyan is érte azt el. Akkor is, ha idővel az élet majd egészen mást bizonyít be. - Az a gyáva és unfair magatartás, ami ezt az estét jellemezte, az bizony ilyen következményekkel is jár. De az eredmény az én szempontomból végleges. Azok a hetek, amelyek mögöttünk állnak ebben a vadászatban, amikor nem beszélhettünk a módszereinkről, amikor nem beszélhettünk a kiszemelt áldozathoz, ezek nélkül az eszközök nélkül ennyit tudtam teljesíteni. Csalódott vagyok. De ebben a csalódottságban nem csak a csalót szeretném vádolni. El kell ismernem, hogy gyanútlan voltam, s ezzel magam is hozzájárultam az eredménytelenségemhez. A magam felelősségét beismerem. S tisztelettel bejelentem, hogy lemondok a műsorban betöltött pozíciómról. A győztestől most búcsúzom. Mértéktartást kérek szépen, mert még úgy jár, mint a kisgömböc. (Ováció)

Műsorvezető: Nos,  Rövid úr! - Önt megdicsérték, de meg is dorgálták. Mit szól ehhez?

Rövid úr: Nagyon örülök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma mindenki ilyen tréfás kedvében van. Kérem, a Hölgy már nincs játékban. Átesett egy vak komondoron. Ez tény. Ezt a tényt, kérem, szögezzük le jól, mint a koporsót! Lemond, vagy nem, mindegy. Már kiejtettem. Azaz: megmentettem! A vadászatban és a politikai életben kialakult gyilkos viszonyok nem a nőknek valók. A kalapos Hölgyet én megmentettem ezektől a gyilkos, nem nőknek való viszonyoktól. Én kérem, nem akarok nőgyűlölőnek tűnni. Kérem, én szeretem a nőket. Is. Én sok nővel vagyok együtt. A családban. Is. A munkatársaim között is vannak kipróbált, harcos természetű nők. Na, nem ilyenek. De ha nem vagyunk gyávák és képmutatóak, akkor kijelenthetem, hogy a vadászat és a politika a férfiak világa. Úgyhogy köszönöm a köszönetet. Maradjunk csak abban, hogy én vagyok a nőmentő. (Ováció)

Műsorvezető: Vaoó! A végén még Ön lesz a CSOK király! (ováció. elsötétül... csönd.)

 

Vokál: (A színpad két oldalán megjelenik Tömjén úr és Temetőőr Énekelnek:

" úgy szeretnék én lenni a csok király....."

 

Sötét...

 

 

12. jelenet.

 

(A lakásban nincs senki. - Ádám érkezik haza. - Kulcs és zárcsörgés, - jön a bejárat felől.)

 

Ádám: Éva! Kedvesem! Papa! Mama! - Senki sincs itthon?

 

(Mivel nem kap választ, a szobába megy, zakó és táska nélkül érkezik vissza. Egy neylonzacskóban pár szem vörös paradicsomot hoz. A konyhába megy, tálcán hozza a vacsoráját: zsömlék, felvágottak, evőeszközök és a vörös paradicsomok. Enni kezd. A paradicsom kóstolásakor jelentőségteljesen, elégedett arcot vág. Ezt alaposan ki kell játszani, hogy a közönség lássa, mennyire ízlik neki. Megcsörren a telefon...)

 

Ádám: (eleinte még tele szájjal.) Igen! ... Szia, Kiskomám! - Hogy melyiket? - Mit? - A hetes? (bekapcsolja a tévét.)

 

(A tévéből a műsorvezető hangja hallható, ovációk kíséretében. Ádám megdöbbent arccal nézi...

Műsorvezető: Ez a leghalálibb Reality! Ez az élet Show-ja! Ez a „Mindhalálig Reality Show”! Kizárólag a hetes csatornán.

Íme, az ember! (Ádámot látjuk, ahogy a temetőben áll.) Vajon űzött vadként menekül majd? - Vagy szerzetesi nyugalommal néz szembe a sorssal? Hősünk vajon borzasztóan naiv? Vagy elképesztően agyafúrt? ....

 

(A fenti mondatok közben toppant be Éva, a Papa és a Mama kíséretében vidáman, bevásárlásra utaló táskákkal... - Pár másodpercig megdermednek. Majd Mama határozottan megszólal.)

 

Mama: Kapcsold ki azt a szemetet!

Ádám: Ez tényleg nagy szemétség.

Mama: Kapcsold ki! Az én otthonomban senki ne nézzen pucérkodást!

Ádám: Az a meztelen igazság, hogy ez egy kurva nagy szemétség! Ki találta ezt ki? Melyikőtök adott el? Éva! Te ezt tudtad?

Éva: Muszáj volt valamit tenni, mert nem volt állásod, és hát miből élnénk?

Ádám: Szóval te is benne voltál, mi? És amikor késő estig bevásároltál, meg ügyeket intéztél, akkor kivel voltál? A Zahorkával találkozgattál, ugye?

Mama: A lányom legalább gondol a jövőre! Nem úgy, mint te!

Ádám: Gondol a jövőre? Széttett lábakkal? Kinek a jövőjére? Tán egy még nagyobb kriptára kell a pénz? Basszátok meg!

Éva: Nem úgy van, mint gondolod. Én nem …nagyon…!

Ádám: Basszátok meg! A kurva istenit! Hát eladott a tulajdon családom. Nem! Nem család ez, csak egy köpönyegforgató vénember, egy kapzsi öregasszony meg az ő kurva lányuk! Basszátok meg! A gyerekem a családom, akit alig látok, mert a Papa horkol! Mama! Fogja be az orrát a vén marhának! Mert nagy marha, ha maga mellett kitartott! Magának is megvolt a maga Zahorkája, nyilván megvolt minden évben!

Mama: Most már aztán elég, te senkiházi! Így te velem nem beszélsz! Az én házamban! Hát van bőr a pofádon, hogy így beszélj egy idős asszonnyal, meg a rokkant férjével? Mi? Hát azt hiszed, hogy van te neked bátorságod? Nincs neked bátorságod! Csak elborította a köd az agyadat, mert valaki gondolkodik helyetted is. Eladtuk a hülye kis tervedet! Na és? Valakinek gondolni kell a család jövőjére. És ha a lányom összejön a Janival? Mi van abban? Neked már úgyis véged! Te egy senki vagy! Téged leírtak! Kell gondolnunk arra is, hogy mi lesz utánad!

Ádám: A kurva! ... (Öklét ütésre emeli, de Éva megfogja. Pár másodpercig így állnak, aztán Ádám lerázza magáról a nőt, aztán belép a zakójáért és a táskájáért, végül dühösen elrohan. Amazok pár másodpercig mozdulatlanul állnak, majd Éva a székre roskad, arcát a kezébe temeti és sír.)

Mama: Ne bőgj! Örülj, hogy megszabadulsz ettől a nyúlbélától!

Éva: Szívtelen vagy! Hiszen Ádám a férjem.

Mama: Te is benne voltál! Nem én találkoztam a Janival. Főleg úgy nem!

Éva: Igaz! Én találkoztam vele, mert unszoltál. De nem úgy, ahogy te az apjával, meg ki tudja még kikkel. (A Mama pofon vágja.)

Éva: Gyűlöllek!

Mama: Majd hálás leszel még. Mit bánkódsz emiatt? A szerelem elmúlik. Az érdekeink szerint kell énünk. Papa! Hát mondjá' mán valamit!

Papa: Úgy van lányom, ahogy anyád mondja! Én mindig tudtam, hogy merről fúj. Na, anyád érezte igazán a jó irányt, meg ha változott a szél. Mi sohasem jártunk úgy, mint ez a te Ádámod! Minket soha sem tettek félre...

Éva: Köpönyegforgatók! (elrohan)

Mama: (utána kiabálva) Te is benne voltál! Te is beleegyeztél!

Papa: Ne izgasd fel magad, Mama! Majd megnyugszik, ahogy mindig is, amikor kézbe kellett vennünk az életét. Majd most is megnyugszik.

Mama: (A székre roskadva.) Na, legalább nézzük meg, hogy hol tart a kiszavazás. (Azzal bekapcsolja a tévét.)

Műsorvezető: ... Aki úgy gondolja, hogy Tömjén úr emelt fővel visszatérhet a játékba, az küldje el az egyes kódot, .- aki úgy gondolja, hogy térden csúszva... (hang elhalkul, - sötét)

 

 

13. jelenet.

 

(Papa tévét néz. Mama a konyhában serénykedik. Csöngetnek. Mama siet be, majd a kijárat felé..)

Mama: Hagyd csak, Papuskám, én gyorsabban odaérek. (Kisvártatva Lojális úrral tér vissza.)

Lojális úr: Jó napot, mama! Jó napot, Papa!

Papa: Isten hozta, barátom! (Hellyel kínálják. Mama már hozza is a rekettyénit, aminek a Papa nagyon örül)

Lojális úr: Megvan!

Mama: Mi van?

Lojális úr: Meg-van!

Papa: Mondjad mán, egykomám, hogy mi van meg!

Lojális úr: A fácánleves van meg!

Mama: Hát persze, hogy megvan. - A Zahorkától kértük, nem egy senkiházitól!

Lojális úr: Hát ezért van meg! Akárki nem tudta volna elintézni. A tavaszi madárinfluenza miatt megcsappant az állomány. Vadászati tilalom van az egész Unióban. Egész évben...

Mama: Mit érdekel minket az Unió?

Lojális úr: Valamiből azért fel kell újítani a csárdát. Lesz az a,… na, hogy is hívják ... fogyatékkal élők munkaerő piaci integrációjáért pályázat. Azért nem rúghatunk fel mindent két lábbal. Jaj, bocsánat, Papa! (Papa tölt még egyszer, mindkettőjüknek.)

Papa: Ne szabadkozz, fiam! Szóval, megvan?

Lojális úr: Meg hát!

Mama: De akkor hogyan?

Lojális úr: Hát, először is, van az az alkotmányjogi vitánk, Brüsszel, meg Lisszabon-i jelentés, meg ilyesmi. Hát emiatt pár hétre fel lesznek függesztve az Uniós jogok nálunk. Az egész úgy fog kinézni, mintha csak egy külpolitikai pulparlé lenne.

Papa: Milyen parfé? - (A Mama rosszallóan néz.)

Lojális úr: Olyan csetepaté-féle. Tudja! Politikai cirkusz. A külügyminisztert úgyis mindenki hülyének tartja. Na, ez a mi nagy okosságunk.

Mama: Jó. Hát akkor az Unió nem probléma.

Lojális úr: De a magyar jog még igen. Hát nem lehet csak úgy, most, ennyivel a választások előtt.

Papa: Már mért nem lehetne?

Lojális úr: Áh, a liberális sajtó miatt. Ezek minden szarra rárepülnek, mint a legyek.

Papa: Hát akkor?

Lojális úr: Hát akkor, kell egy beterjesztő.

Mama: Beterjesztő?

Lojális úr: Az, hát! Tudja, aki törvényjavaslatot nyújt be. A téháznak! - ... A Parlamentnek! Az istenért, ne nézzenek már így rám! - Zahorka igazgató úr elintézte, hogy az a baranyai fickó benyújtson egy olyan salátatörvényt, amiben a vadászati korlátozásokat is hatályon kívül helyezik ebben a vitás időszakban. A Tömjén meg azt hiszi, hogy azért, hogy ő vadászgathasson. Ment is a főnökéhez hálát térdepelni! Az meg bezsebelte a hálát, s kért is érte valamit. Mindenki jól járt! Mama pedig megkapja a fácánlevest!

Papa: Valami influenzát mondtál, fiam...

Lojális úr: Azt hát. Madárinfluenzát. De, hát madarak vagyunk mi? (A kezeivel szárnycsapkodást imitál) - Hát mi nem vagyunk madarak. Nincs mitől félnünk. Nem lesz taknyos a csőrünk. (Jóízűen nevet a saját poénján.)

Mama: És a kétering?

Lojális úr: El van kérem, intézve! Már csak ez kell. (A táskájából miniatűr szögesdrót tekercset vesz elő.) Na, ez csak amolyan minta. De a sok védett személy miatt kell egy demarkációs vonal, hogy át ne migráljanak a nemkívánatos személyek.

Papa: Kik ne micsináljanak?

Lojális úr: Hát, hogy ne léphessenek be az ünnepségre, akiket nem hívtunk meg.

Mama: Csak ki ne szakítsanak valamit!

Lojális úr: Ne tessék félni! Profik vagyunk!

Papa: Na, akkor erre igyunk még! (azzal tölt újra)

 

Sötét

 

 

14. jelenet.

 

Szín: Temető. A Temetőőr háza előtti térség. Ádám a padon ül. A Temetőőr kijön a házából. Megáll, majd szótlanul leül ő is a padra. Egy ideig nem szólnak.

 

Ádám: Ezekkel nem megy, ugye?

Temetőőr: Ezekkel nem.

Ádám: Akkor mi lesz?

Temetőőr: A show még megy. Van nézettség. Ameddig pedig az van, nem veszik le a műsorról.

Ádám: Akkor? A megállapodásunk?

Temetőőr: Az adósa vagyok. Most még.

Ádám: Felbontjuk?

Temetőőr: Nem bontható fel. A vadász és a préda viszonya megváltoztathatatlan.

Ádám: Azt hiszi?

Temetőőr: Azt.

Ádám: Akkor maga nem tanult történelmet.

Temetőőr: Maga idealista.

Ádám: Hogy érti?

Temetőőr: Maga azt hiszi, hogy ha elsöpörnek egy kormányt, vagy megbuktatnak egy rendszert, akkor más jön utána. Igen. Más a díszlet, a porond, a bohócok. De a cirkusz láthatatlan tulajdonosa ugyanaz marad. Ezek... - ezek nagyon tehetségtelenek. Ezeket félre fogják tenni. Annyira emlékeznek majd rájuk, amennyire a gonosztevésben eredményesek. Meg amennyire hülyék. Tudja, amit majd érdekességként lábjegyzetekben feltüntetnek a történelemkönyvek. Mert egyszer ezt is megírják.

Ádám: Meg. ... Mi lesz?

Temetőőr: Kérem, én ezt halálosan komolyan veszem. Nekem ez életre szóló küldetésem... A maga életére, ugye... A munka egyszer el lesz végezve. Ha csak tényleg nem bizonyítja be, hogy vadásznak is jó, nem csak prédának. Vagy maga, vagy ők. ... Akarja ezt maga? ..és van annyira tökös?

Ádám: Nem az a baj.

Temetőőr: Hanem?

Ádám: Hanem az, hogy gyerekem is van.

Temetőőr: Hát aztán?

Ádám: Hát aztán ez az ő életéről is szól. A jövőjéről, tudja. Én már ellenék így is; kis kocsma, kis fröccsök, kis lakás... kisemberként. De miatta muszáj!

Temetőőr: Hát aztán?

Ádám: Mit aztán?

Temetőőr: Hát, hogy akkor eddig miért nem volt tökös?

Ádám: A Nyilas Misi tehet róla....

Temetőőr: A Nyilas Misi?

Ádám: Az. ... vagy ő, ahogy tetszik. Habár, nem valós személy.

Temetőőr: Nem hát. S akkor, hogy tehetne?

Ádám: Mert azt mondta: "Légy jó mindhalálig!" Aztán jól megtanították nekünk, hogy hogyan kell jónak lennünk.

Temetőőr: Hogyan?

Ádám: Tudja azt maga. Lojálisan.

Temetőőr: Általában úgy tűnik, hogy kifizetődik.

Ádám: Úgy tűnik. De tévedni emberi dolog. Nemde?

Temetőőr: Hát, de.

Ádám: Na, ugye!

Temetőőr: Furcsa, hogy reménykedni látom. Még a végén fel is bátorodik. De azért tudja, a megbízást nem adhatom vissza. Na, fel a fejjel! Bárhogy van is, egyszer majd én adok magának szállást. Legfeljebb a reméltnél hosszabb és nehezebb lesz az út.

Ádám: De addig még játékban vagyunk. Hiszen a show még műsoron van.

Temetőőr: Műsoron.

 

 

(Kicsit ülnek még egymás mellett szótlanul. Aztán a Temetőőr szó nélkül feláll. Nem köszönnek, csak távozik. Egy idő után Éva érkezik a temetőbe. Leül Ádám mellé. Egy ideig nem szólnak.)

 

Éva: Ádám!

Ádám: Mondd!

Éva: Nem úgy van, ahogy gondolod. A Mama akarta, de én nem, csak a kedvében akartam járni, ...de azt nem...

Ádám: Számít ez még?

Éva: Gyere haza! Kérlek! Én csak most jöttem rá, hogy csak téged... A Jani persze összezavart, - de te vagy az, aki... - Gyere haza!

Ádám: És anyádék?

Éva: Anyámék megkapták, amit akartak. Megtartják még apám születésnapját, aztán vége.

Ádám: Soha sincs vége. Semmi értelme.

Éva: A gyerek miatt!

Ádám: Mindig is jó érveid voltak. A gyerek anyáméknál van. Majd lesz helye ott, ahol én megférek.

Éva: Na, ide figyelj, Magyar Ádám! Én nem akarlak elveszteni, és nem akarom elveszteni a gyereket sem! Vagy összefogunk, vagy szemben állunk, de én harc nélkül nem adom fel!

Ádám: Összefogunk, vagy szemben állunk. Eldöntötted már?

 

Sötét...

 

15. jelenet.

 

Szín: a lakás: Erkély, hálószoba, Nappali. Ádám az erkélyen üldögél, olvas. A hálószobában alacsony szögesdrót akadály van kihúzva a nappaliba nyíló ajtó előtt. A falon kék plakátok: „Mi a véleménye?” és „Tudta?” feliratokkal. A nappaliban nagy a nyüzsgés. Papa és Mama ünnepélyesen felöltözve. Jelen vannak még: Zahorka Jani, Lojális úr, Rövid úr, Tömjén úr, Kalapos Hölgy, Hosszú úr. Svédasztalos terítés. A vendégek karaoke-val játszanak. Először a következők adják sorban egymás kezébe a mikrofont: Tömjén, Zahorka, Lojális.

 

Tömjén: Volt is, lesz is, ez itt a Paks is, minden kornak rendszere van...

Zahorka: Volt is, lesz is, kint is, de bent is, mindenkinek jó helye van.

Lojális: Gyarló az ember. Ahhoz a párthoz áll, amelyik többet ígér...

Mama: Igyanak, kérem, fogyasszanak!

Papa: Ajánlom magamat és a rekettyénit!

Mama: Bizony! A drága jó Temetőőr úr jóvoltából két lábbal állunk mi is mind a földön. A szent magyar anyaföldön.

Papa: Mégpedig két jobb lábbal!

 

(nevetnek... Közben Éva érkezik. Úgy vonul át a nappalin, hogy nem szól senkinek. A szögesdróton nehézkesen lép át. Aztán visszamegy az anyjához)

 

Éva: Minek az a drót?

Lojális: (Mintegy a Mama elé vágva a válaszadásban) A persona non grata személyek miatt.

Éva: (Makacsul az anyjához) Ez a mi lakásunk. Kinek van képe szögesdrótot kihúzni az én szobámban?

Tömjén úr: (most ő válaszol a Mama helyett) Édes lányom, békélj meg! Kötelességünk megvédeni a kultúránkat a nem közülünk valóktól.

Éva: (makacsul az anyjához) Nem közülünk való? Ő a férjem! És ez fele részben az ő lakása, mert ő fizette ki hátralékokat. Megilleti, hogy szabadon járjon-keljen ebben a lakásban!

Zahorka: Éva! Kedvesem! Hálás lehetnél, amiért kiemelünk abból a helyzetből, amiből ő soha sem tud felemelkedni. Csak visszahúz téged!

Rövid úr: (Még kövérebb, még slamposabb) Jó estét, Asszonyom! Én mondom, hálás lehetne nekünk. Nekem. Volna is kedvem hozzá..

Éva: Legyen maguknak hálás a radai rosseb! (Azzal dúltan bevonul a hálószobába, s becsapja az ajtót. Leül az ágyra. Amazok nevetnek.)

 

Tömjén, Zahorka, Lojális együtt, zenére: Isten irgalmából Rövid a király! (nevetnek)

Tömjén (Rövid úrhoz, rajongva): Én lehetek hálás, ha van kedve hozzá.

Rövid úr: Ne sajtó-nyilvánosan! Az ég szerelmére. Mi lenne, ha minden kerítés fölött csak úgy átkukucskálhatna bárki. Hopp! Be is kéne tiltani a drónokat!

Lojális: Máris telefonálok Baranyába.

Rövid úr: Na de! - ... még mielőtt kiteljesedne ez az este, megköszönjük elfelejtett kartársnőnk és levitézlett kartársunk jelenlétét. Köszönjük! De az est hátralévő részére Önök már nem hivatalosak. Keressenek talán egy gazdaállatot a továbbiakban.

Kalapos Hölgy: (sértődötten) Maga nem normális!

Hosszú úr: Maga sem tart ki örökké! Mindent latba vetek, hogy legközelebb Önt búcsúztassuk! Vannak bizonyítékaim. Vagy lesznek. Vagy lehetnének.

 

(Mindketten elvonulnak. A többiek nevetnek. Enni és inni kezdenek. Éva kimegy Ádámhoz az erkélyre. Leül egy másik székre. Egy idő után megszólal.)

 

Éva: Mit olvasol?

Ádám: Csak egy kis szamizdat. Tudod, - amit azok nem látnának szívesen. (Éva belenéz)

Éva: De hiszen ezek versek...

Ádám: Azok. Hazafelé vettem. Antológia.

Éva: Akkor miért szamizdat?

Ádám: Költők. Tudod.. gondolkodó emberek, akik hatni tudnak másokra. Ők is persona non grata-ként tarthatják magukat számon. Na, tudom én, megvannak a saját művészeik. Az ő kis házi kedvenceik. És itt vannak ők! Ezek itt! Na, nekik ezek nem osztanak kitüntetést. Viszont (a kezével mutatja értelem szerint) ezeket elfelejtik majd, ők viszont maradandó emlékként hagyják maguk után az életművüket. Tudod, nem is a költészetüket, az emberségüket inkább. Azt, hogy nem tartottak a sokasággal. Hogy amiben hisznek, amellett kitartanak akkor is, ha egyedül maradnak a sokasággal szemben.

Éva: (Gyengéden) - Tudom, hogy bánt ez az egész. Vacsoráztál?

Ádám: Igen. Anyád adott tegnapi paprikás krumpliból. Kis lábaskában...., hidegen.

Éva: Annyira sajnálom.

Ádám: Valóban? (Ádám felül a párkányra. Lenéz.) Még mindig itt vannak ezek a betonvasak... és rajtuk a magyar paradicsom. Sohasem érnek meg ezen az árnyékos oldalon.

 

(Bentről harsány mulatozás hallatszik)

 

Tömjén: Csak ránk szavazz, és bízva bízzál!

Lojális: Pacalt zabálj, s hízva hízzál!

Rövid úr: Pacal? Hol van a pacal? Emberek! Pacalt akarok én is, nem csak fácánt! (azzal Rövid úr kimegy az erkélyre. Lojális úr készséggel nyitja előtte a drótakadályt, majd zárja össze újra. Amikor az erkélyre ér, az utcáról reflektor (fejgép) világítja meg. Ováció.)

 

Műsorvezető: Köszöntjük a Hetes csatorna nézőit a leghalálibb reality fináléjában! Igen! Ott látható az ember, akinek sikerült! (Rövid úr a harmadik szék segítségével az erkély párkányára lép.)

 

Ádám, Évához: Mi sikerült ennek? Én csak tudnék róla, ha ennek sikerül. Nem sikerült ennek semmi.

 

Műsorvezető: Ha Önök úgy gondolják, hogy Rövid úr kaszabolja majd le a Lúzert, (kép Ádámról) akkor tárcsázzák a 1792-t. Más jelölt nincs! A végén csak egy maradhat! (Ováció)

Műsorvezető: Most szóljon ő, az egyetlen alternatíva, a Kárpát-medence mohikánja, a géniusz, aki bár rövid, de a legnagyobb magyar!

Rövid úr: Jó estét kívánok. JÓ ESTÉT KÍVÁNOK! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Öröm itt lennem ma Önökkel magyarokkal, és lengyelekkel, mert minden igazi magyar olyan, mint én, mind kiáll az igazáért. Nem olyanok, mint ellenségeink, a magyar-gyűlölők, akik bolsevik elfajzásukban, plebejus szellemmel szolgálják a liberális elfajzás szellemét. Jó érzésű magyar ember maga áll a maga lábán. S én a jóérzésű magyarokén. Nem úgy, mint a már eltávozott botcsinálta filozófusok, kudarcot vallott értelmiségiek, akik tébolyukban folytonos okozói a dicső magyar nemzet sebeinek a háttérhatalmak támogatásával. Nekünk nem kell filozófia, nem kell értelmiség és nem kell értelem. Aki magyar, az velejéig magyar, az a haza színe-java. „Él magyar, áll Buda még!”[2] A magyarok az eszes emberek értelmes népe. Míg Európa erőtlen és bágyadt, addig mi sikerre visszük a sikerünket. Ép eszű ember tudja, hogy be kell állni a sorba, ha az a jó útra vezet. Tilos, tilos, tilos, háromszor is tilos. Az Á. Tilos engednünk, hogy Brüsszel közénk vegyítse az idegeneket. Megvédjük vérrel és vassal, ha kell keresztény életformánkat. Hiába akarja ránk kényszeríteni akaratát a világsajtó, a nemzetközi internacionálé, a népvándorlás és a globális felmelegedés. Nem engedhetünk mások térfoglalásának, mert akkor engednénk a magunk térvesztésének is. Nem engedhetjük, hogy emberjogi harcosok szingli falkái kirekesztően, ellenségesen viszonyulhassanak magyarságunkhoz. Nem engedhetjük, hogy a kozmopolita bűnözés ránk erőltesse a homofóbia-fóbiát, s veszélyt hozzon asszonyainkra és leányainkra. Nem engedhetjük, hogy a hazánkban, - az én hazámban ezek a sehonnaiak kiadják az utunkat. Az elutasításunkat elutasítjuk. Eljött az idő, amikor idő van, mert az idő eljött. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idő eljött, s a szava én vagyok. Mert én vagyok, aki vagyok, habár kissé kivagyok. Köszönöm!

(Ováció)

 

Temetőőr (bentről): Enni, vagy mit enni: az itt a kérdés!

Papa (dalolva): Életemben csak kettőt szerettem. / Egyik volt a pálinkás üveg. / Ja, de megcsalt, kifogyott a csalfa..

Zahorka: Ne aggódjon, papa! Privatizáltam másikat!

 

(A mulatozás zaja keveredik az erkélyen történő beszélgetéssel.)

 

Ádám: „Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét... vagy ha kiszáll?” (Azzal feláll ő is a párkányon. Fejgép Ádámra is)

 

Műsorvezető: Ádám! Feledted-é ismertségedet, melyet a műsornak köszönhetsz?

Ádám: Hiú káprázat ez csak!

Műsorvezető: Szavazzanak! Tárcsázzák máris a 1792-t!

 

Éva (Óvatosan odalépve Ádámhoz): Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán.

Ádám: Hogyan?

Éva: Mosolyogsz majd, ha megsúgom. Anyának érzem, oh Ádám, magam!

Ádám: És ő tudja?

Éva: Kicsoda?

Ádám: Az apja. Ha nekem gyerekem lenne, még ha ilyen pici is, azért tudni szeretném.

Éva: Alig egy perce tudja. Tudod!

(Közben Rövid úr fürdik az ünneplésben)

Ádám: Óh, hogy ha hinni tudnám! De hisz lehet talán még...

Éva (Már kiabálva, mert az ováció egyre erősebb): Mi lehet még?

Rövid úr: (Ádámhoz) Fellázadsz-é, rabszolga, ellenem? (Az ováció hatására a közönségnek pózol.)

Ádám: Szóval az enyém?

Éva: Ki másé? Te bolond!

Ádám: Most kellene megnyílnia az égnek! Az angyalok, meg könnyezve az Úr!

Éva: Istenem! Ádám! Gyere le! Még leesel!

Műsorvezető: Vigyázzon! Még baleset éri!

Ádám: Hát ez az!

Éva: De mi?

Ádám: Amit megtehetek a gyerekemért. A gyerekeinkért. Még megtehetem azt, amit Titusz!

Éva: Milyen Titusz?

Ádám: Hát a Dugonits! Legyen végre piros a magyar paradicsom! Újjászülethet még ez a föld!

Éva: Ádám!

Ádám: Megyek, - átölelem ezt a jó embert!
(Azzal teljes erőből fut Rövid úr felé. Nem kétséges a zuhanás. Mielőtt azonban ez megtörténne, a szín elsötétül. Az ováció és a mulatozás zaja egyszerre megszakad.

Csend.)

Műsorvezető: Önök a leghalálibb Realityt látták.

 

VÉGE

 

Tapsrend.

---

[1] piréz:kitalált nép, melyet a szociológusok találtak ki egy kutatáshoz.

[2] Kisfaludi Károly - Mohács